Századok – 1918

Értekezések - HOLUB JÓZSEF: Az 1522-ik országgyűlés és törvényczikkei 495

az árpádok és anjouk családi összeköttetése. 48ç? tett rendeletet visszavonta.1

Ügy látszik, hogy Károly ezután fegyveres erővel próbált magának elégtételt szerezni. Erre mutat, hogy 1272 augusztus 18-án két gálya felhasználásáról rendelkezik, melyek akkor tértek vissza »Szlavóniából.« Azt pedig föntebb láttuk, hogy 1274-ben szövetséget kötött Sebenicoval és Spalatoval az almissai kalózok ellen. Egyebekben, ismételjük, semmi nyoma annak, hogy a dalmát városoknak keleti terveiben valami hasznát vette volna. Maguk ezek a tervek sem váltak sohasem valóra. A magyar házasságok időpontjában IX. Lajos tuniszi hadjárata akadályozta meg azok megvalósítását. Aztán évekre terjedő, látszólag eredményes harczokat látunk Albániában és Epirusban Károly uralma érdekében. 1282-ben következik a si— ciliai vecsernye, alapjában támadva meg az Anjouk hatalmát s ez, a spanyolokkal folytatott háború, meg Károly halála lehetetlenné tette e tervek kivitelét. Az Anjouk ugyan sohasem mondottak le formálisan balkáni aspiratióikról, s családjukban a durazzói herczegi czím még soká jelezte, hogy ragaszkodnak Anjou Károly imperialistikus traditióihoz. Az Adria két partjának egyesítése azonban, örök problémája a földközitengeri politikának, épen oly kevéssé sikerült nekik, mint a normann királyoknak. Nemzetünk szerencséjére nem is ezeknek a terveknek diadalra juttatásában van az Árpád-Anjou-házasságok világtörténeti jelentősége, hanem abban, a mi nem volt czéljuk : hogy előkészítették Károly Róbert és Nagy Lajos áldásos és dicsőséges korszakát. Patek Ferencz» I1 Acta Extera I. k. 31. 1. Nr, 29.