Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

AZ ÁRPÁDOK ÉS ANJOUK CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSE. 459 között házassági kapcsolatot létrehozni, »ad honorem Dei, et Sancte Romane Ecclesie, et totius fidei sacre.«1 Ez a ki­fejezés szemmel láthatóan formális. Meglátjuk majd alább, van-e valami tartalma mégis ? Az a tény, hogy Anjou Károly előre bejelenti a bíbornoki collegiumnak a szövetséget, jóvá­hagyását s annak megerősítését kéri, politikailag nem jelentős. Ez egyszerű vasallusi kötelessége volt a szentszékkel szem­ben, a mit külön is felemlít IV. Orbán pápa 1263 jún. 17-én azon feltételek között, a melyek mellett Anjou Károly a siciliai királyságot tőle hűbérül kapja.2 Tág látókört nyit meg előttünk egy más emlékünk : az a magánlevél, melyet a nápolyi követség vezetője, Bernát apát ír 1269 deczember 12-én Sárosból a montecassinói dékánnak és konventnek. Ebben megírja, hogy sok viszontag­ság után megérkeztek, a király és környezete szívesen fogad­ták őket. A rábízottakat elvégezte a követség ; a két fejedelem gyermekeit összeházasították, továbbá a két fejedelmi házat örökre összekapcsolták a kölcsönös segedelem szövetségével »Isten dicsőségére, a római egyház oltalmára, valamint mindkét király leghatalmasabb támaszára. Mivel pedig — folytatja — ismeritek a mi urunk királyunknak (Anjou Károlynak) kitűnőségét, arról nem kell beszélnem, a kinek Istentől adott hatalmát különböző csatákban nyert győ­zelmei tanúsítják ... De a magyar királyi háznak hihetetlen nagy a hatalma, kimondhatatlan nagy fegyveres népe, úgy hogy keleten és nyugaton senki sem mer mozdulni, ha a di­csőséges és győzelmes király megindítja hatalmas hadát . . . Ugyanis kelet és nyugat birodalmainak és fejedelemségei­nek nagy része atyafiság és leigázás révén hatalma alatt áll. Ha tehát ezek ketten (V. István és Anjou Károly) ilyen szö­vetséggel vannak összekapcsolva, ilyen egységben egyesítve, Siciliának, úgy hiszszük, oka lesz a következőkben örülni az Istentől neki adott ünnepnapnak. S kell hogy elhallgasson az ellenségek mindenünnen hangzó szava, mivelhogy a mi urunk királyunkat úgy megerősítette az isteni gondviselés, hogy tőle félnie kell minden fejedelemnek, neki senkitől.« Es ebben a hangnemben folytatja és fejezi be a levelet.3 Természetesen nem fájlalhatjuk eléggé, hogy mindezen emlékeink nápolyi eredetűek ; magyar részről ilyenek nem 1 Acta extera I. 21. nr. 18. 2 Les registres d'Urbain IV. 1261—1264. Publiées par J. Gui­raud (Bibliothèque des écoles françaises d'Athenes et de Rome, 2« série XIII. Paris 1901.) Tome 2., 118. skk. 11. Nr. 269. 3 Wenzel Árpádkori Új Okmánytár VIII. к. 316. sk.

Next

/
Thumbnails
Contents