Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

AZ ÁRPÁDOK ÉS ANJOUK CSALÁDI ÖSSZEKÖTTETÉSE. 459 között házassági kapcsolatot létrehozni, »ad honorem Dei, et Sancte Romane Ecclesie, et totius fidei sacre.«1 Ez a kifejezés szemmel láthatóan formális. Meglátjuk majd alább, van-e valami tartalma mégis ? Az a tény, hogy Anjou Károly előre bejelenti a bíbornoki collegiumnak a szövetséget, jóváhagyását s annak megerősítését kéri, politikailag nem jelentős. Ez egyszerű vasallusi kötelessége volt a szentszékkel szemben, a mit külön is felemlít IV. Orbán pápa 1263 jún. 17-én azon feltételek között, a melyek mellett Anjou Károly a siciliai királyságot tőle hűbérül kapja.2 Tág látókört nyit meg előttünk egy más emlékünk : az a magánlevél, melyet a nápolyi követség vezetője, Bernát apát ír 1269 deczember 12-én Sárosból a montecassinói dékánnak és konventnek. Ebben megírja, hogy sok viszontagság után megérkeztek, a király és környezete szívesen fogadták őket. A rábízottakat elvégezte a követség ; a két fejedelem gyermekeit összeházasították, továbbá a két fejedelmi házat örökre összekapcsolták a kölcsönös segedelem szövetségével »Isten dicsőségére, a római egyház oltalmára, valamint mindkét király leghatalmasabb támaszára. Mivel pedig — folytatja — ismeritek a mi urunk királyunknak (Anjou Károlynak) kitűnőségét, arról nem kell beszélnem, a kinek Istentől adott hatalmát különböző csatákban nyert győzelmei tanúsítják ... De a magyar királyi háznak hihetetlen nagy a hatalma, kimondhatatlan nagy fegyveres népe, úgy hogy keleten és nyugaton senki sem mer mozdulni, ha a dicsőséges és győzelmes király megindítja hatalmas hadát . . . Ugyanis kelet és nyugat birodalmainak és fejedelemségeinek nagy része atyafiság és leigázás révén hatalma alatt áll. Ha tehát ezek ketten (V. István és Anjou Károly) ilyen szövetséggel vannak összekapcsolva, ilyen egységben egyesítve, Siciliának, úgy hiszszük, oka lesz a következőkben örülni az Istentől neki adott ünnepnapnak. S kell hogy elhallgasson az ellenségek mindenünnen hangzó szava, mivelhogy a mi urunk királyunkat úgy megerősítette az isteni gondviselés, hogy tőle félnie kell minden fejedelemnek, neki senkitől.« Es ebben a hangnemben folytatja és fejezi be a levelet.3 Természetesen nem fájlalhatjuk eléggé, hogy mindezen emlékeink nápolyi eredetűek ; magyar részről ilyenek nem 1 Acta extera I. 21. nr. 18. 2 Les registres d'Urbain IV. 1261—1264. Publiées par J. Guiraud (Bibliothèque des écoles françaises d'Athenes et de Rome, 2« série XIII. Paris 1901.) Tome 2., 118. skk. 11. Nr. 269. 3 Wenzel Árpádkori Új Okmánytár VIII. к. 316. sk.