Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

•455 PATEK FERENCZ. maradtak fel. Nem maradt fenn maga a szövetséglevél sem. Ezekért csak részben kárpótol bennünket a nápolyi követek megbízólevele, mely — bizonyára a magyar követekkel Lucera alatt és Melfiben 1 folytatott tárgyalások eredménye­képen — egy kétoldalú szerződés kész tervét adja, főbb vo­násaiban megállapítva mindkét szerződő fejedelemnek a szövetségből folyó kötelességeit. Ennek alapján megkísért­hetjük annak megállapítását, hogy melyik szövetkező poli­tikájának felel meg inkább a szerződés s így melyik volt a valószínű kezdeményező ? Lássuk előbb V. István külpoliti­káját főbb vonásaiban. Itt, sajnos, hamar végezhetünk. Forrásaink gyér volta nem engedi meg, hogy V. István külpolitikájáról diploma­tájáról részletekbe menő, vagy csak nagy vonásaiban is teljesen megbízható képet alkossunk magunknak. Sok te­kintetben csak tapogatódzhatunk. Annyit mégis feltehetünk, hogy V. István politikájának középpontjában ez időben is — 1269 és 1270 fordulópontján — az 1265-ben megkötött s IV. Clemens pápától is megerősített béke 2 ellenére is az atya, IV. Béla elleni küzdelem, illetve bizalmatlanság áll ; külpolitikai tényei is minden valószínűség szerint ennek hatása alatt keletkeztek. Azt azonban bizonyosan tudhatta V. István, hogy egyenesen atyja ellen Anjou Károlytól tényleges fegyveres segedelmet плп várhat ; különben a megbízólevélnek nincs is egy szava sem, а тз1у csak távolról is ilyen segítségre kötelezné Károlyt. Nem a két uralkodó országai között levő távolság miatt, hisz pl. már 1277-ben nápolyi sereg jött Magyarországra,3 hanem épen azon vasal-Iusi viszonynál fogva, mely a nápolyi, illetve siciliai királyt a szentszékhez fűzte. A mint már láttuk, ez a viszony a ki­rályt külpolitikai tekintetben bizonyos fokig függővé tette az apostoli széktől, vagy helyesebben, a siciliai királyság és a curia külpolitikájának, legalább is hivatalosan, főbb voná­saiban azonosnak kellett lennie. Az azután az uralkodók egyéni súlyától s részben a világpolitikai helyzettől függött hogy a pápa határozta-e meg ezen külpolitika irányát, mint az ÍII. Incze s részben X. Gergely idejében történt, avagy a siciliai király, mint az Anjou Károly és IV. Orbán, IV. Cle­mens és IV. Márton viszonyában látható. A két tényezőnek azonban egyeznie kellett, különben bizonyos volt az egyik-1 V. ö. Anjou Károly itinerariumát Durrieu i. 111. II. k. 170. 1. 2 Theiner : Vetera monumenta históriáé Hungáriám sacram illustrantia. I. k. 284. skk. 3 Acta Extera I. 41. skk. 57. stb.

Next

/
Thumbnails
Contents