Századok – 1918

Értekezések - PATEK FERENCZ: Az Árpádok és Anjouk családi összeköttetése 449

•455 PATEK FERENCZ. Hogy azonban megállapíthassuk, melyik félre nézve volt előnyösebb a szövetség, lássuk először, mi volt annak tartalma, mire terjedt ki, ki ellen szólt. Maga a szövetséglevél adhat legmegbízhatóbb feleletet arra, mi volt a szövetkezés czélja s kinek érdekeit szolgálta inkább ? Legfontosabb emlékünk ebből a szempontból Anjou Károlynak az az 1269 szeptember 14-én kelt okirata, a melylyel követeit, Bernát montecassinói apátot, Amiel D'Agoult, Corban urát, és de Brule Bernát mestert meghatalmazza, hogy István magyar királylyal szövetséget» köthessenek. A szövetség feltételeit úgy jelöli meg, »hogy mi tartozunk őt igaz hittel megsegíteni és megvédeni minden fejedelem, főúr, vitéz és minden ember ellen, a kik ellenségei lesznek, erőteljesen háborút folytatni ellenük s nem kötni velük békét, sem fegyverszünetet, úgy mint az összes németek s Németországhoz tartozók ellen, tőle (Istvántól) négy napi járóföldre terjedőleg és mindenek ellen, a kik az egyház hitén kívül állanak és a világnak minden más embere ellen, a kik el akarják tőle ragadni valamely földjét, vagy a kik ellenségként megtámadják földjét. Es ugyanígy a magyar király is köteles nekünk mindenben az előbb említettek és más ellenségeink ellen tanácsot és segedelmet adni, erőteljesen háborút viselni ellenük és nem kötni sem békét, sem fegyverszünetet velük, vagy közülük valamelyikkel a mi tanácsunk és beleegyezésünk nélkül.« Felhatalmazza követeit, vagy kettőt közülük, hogy a jelzett feltételek mellett kössék meg Istvánnal a szövetséget.2 A házasságok megkötésére külön megbízólevélben ad nekik utasítást, a melynek politikai vonatkozásai nincsenek.3 A szövetség indító okai és czéljaira vonatkozólag még két írat nyújthat némi felvilágosítást. Az egyik az a Melfiben 1269 szeptember 13-án kelt levele Anjou Károlynak, melyben, a pápai szék üresedésben lévén, bejelenti a bíbornoki collegiumnak, hogy Istvánnal szövetségre akar lépni s családjaik 1 Wenzel egy helyen (Árpádkori Új Okmánytár VIII. 312.) de Curbaronak, másutt (Ácta Extera I. 22.) Curbarionak írja. Egyik legjelesebb híve Anjou Károlynak, egyidôben, mint az ő vicariusa, Firenze podestája (Davidsohn: Geschichte von Florenz II. I., 613., Davidsohn: Forschungen IV. 538.), majd Konradin foglya (Annales Piacentini Gibellini, Monumenta Germaniae, Scriptores XVIII. 527.), e követsége után Toscána marsallja s Károly hadvezére a toscanai ghibellinek ellen. (Davidsohn: Gesch. v. Florenz. II. 2., 75. 1.) 2 Acta Extera I. 22. nr. 19. 3 U. о. I. 24. nr. 20.