Századok – 1918

Történeti irodalom - Holub József: A főispán és alispán viszonyának jogi természete. Ism. Károlyi Árpád 413

TÖRTÉNETI IRODALOM. 413 ban — I. András hamis, Szent István gyanús, III. Béla és II. András hamis, illetőleg interpolált — okleveleinek társaságában átírt alapítólevél ugyan megcsonkított és néhány helyen rongált szövegű, de egészben kétségtelenül hiteles oklevele első királyunknak. Az átíró, illetve hamisító II. András oklevelébe felvette az eredeti, hiteles alapítólevél szövegét, de kihagyta abból a birtokadományokra vonatkozó részt, a mit a II. András-féle oklevél birtokfelsorolásával pótolt. A két oklevél beható vizsgálata során szerző természetesen foglalkozik Szent István többi oklevelével is, melyek közül a veszprémvölgyi görög oklevelet kétségtelenül hitelesnek, a pannonhalmit az eredeti nyomán készült, de interpolált másolatnak, a veszprémit melynek 1257-iki átiratát a függelékben külön vizsgálat tárgyává tette, — a pécsihez hasonlóan, de nem oly mértékben — rongált, hiteles oklevélnek tartja. Szentpéterynek ezt az értekezését ugyanaz a módszer jellemzi, mint a borsmonostori és topuszkói apátság okleveleiről írt jeles tanulmányait. A diplomatikai kutatás önczélúsága alapos történeti ismeretekkel párosul nála ; szigorú diplomatikai kritikával és éles történeti iudiciummal oldotta meg feladatát. Különös figyelmet érdemelnek nagyfontosságú kronologiai megállapításai, melyek nemcsak diplomatikai szempontból értékesek, hanem Szent István-kori történetünk alapvető kérdéseit is új világításba helyezik. Exact kritikai megállapításai annál nagyobb dicséretre méltóak, mert átiratban fennmaradt oklevelekről lévén szó, az írásösszehasonlítás biztos fegyverét kénytelen volt nélkülözni. Szentpétery tanulmánya végérvényesen eldöntötte a vizsgálat tárgyává tett két oklevél hitelességének kérdését. Nagy érdeklődéssel várjuk a pannonhalmi és veszprémi oklevelek beható vizsgálatát, melyeket e tanulmánya odavetett megjegyzéseiben — úgy véljük — helyesen értékelt. His^szük, hogy véleményének kimerítő megokolása után a Szent István-féle oklevelek hitelességének-kérdése nem lesz többé vitás kérdés. Hóman Bálint. Holub József: A főispán és alispán viszonyának jogi természete. (Függelékkel bővített különnyomat a »Fejérpataky-Emlékkönyvből«. Budapest. Franklin. 1918.) Szekfű Gyula »Serviensek és familiárisok« czímű alapvető munkájában tán legértékesebb a középkori magyar állam közigazgatási szervezetének meglepő megvilágítása. Úttörő munkát végzett Szekfű, mikor kimutatta, hogy az országos közigazgatás organumai a magyar történeti középkorban a nagybirtokos, legfőbb kir. tisztviselőknek (nádor, bán, erdélyi vajdának stb.)