Századok – 1918

Történeti irodalom - Szentpétery Imre: Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. Ism. Hóman Bálint 412

412 TÖRTÉNETI IRODALOM. 412 Szentpétery Imre: Szent István király pécsváradi és pécsi alapítólevele. Függelék : A veszprémi alapítólevél 1257-iki átirata. Székfoglaló. (Értekezések a történeti tudományok köréből. XXIV. 10.) Budapest, 1918. Kiadja a M. Tud. Akadémia. 64 lap. Ára 4 K. Százhetven esztendeje, mióta Schwarz Gottfried és Mansi az első kétségeket felvetették Szent István-kori okleveleinkkel szemben, a történettudósokat szünet nélkül foglalkoztatja ez oklevelek hitelességének kérdése. A Szilveszter-bulla és a pannonhalmi alapítólevél körül egész vitairodalom keletkezett s az első királyunknak tulajdonított tíz oklevél közül egy sem maradt ment a többé-kevésbbé indokolt, de legtöbbször nem diplomatikai érvekre felépített támadásoktól. Az összes Szent István-kori okleveles emlékek diplomatikai vizsgálatával elsőnek Karácsonyi János próbálkozott meg. Huszonöt év előtt megjelent alapvető tanulmányának positiv eredménye a kétségtelenül hamis oklevelek végérvényes különválasztása volt. Az újabb kutatások azonban módosították Karácsonyi eredményeit. Az általa hamisnak talált öt oklevél védelmére komoly szó nem emelhető, de a hitelesnek elfogadott oklevelek közül többnek hitele megrendült. A ravennai oklevél és a veszprémvölgyi alapítólevél szövegének egyik példánya az átíró levéllel együtt kétségtelen hamisítványoknak bizonyultak, a többivel szemben is kétségek merültek fel. A négy vitás latin oklevél vizsgálatához új alapot nyújtott a német diplomatika nagynevű mestere, Bresslau, megállapítván, hogy a pannonhalmi, pécsváradi, pécsi és veszprémi alapítólevelek egymástól eltérő formulái kétségtelenül a III. Ottó és II. Henrik kanczelláriájában 1102 nyaráig működő Heribert С. jegyű alkalmazott tollából kerültek ki. Evvel a nagyjelentőségű megállapításával megteremtette az eddig hiányzó biztos alapot Szent István latin okleveleinek egységes vizsgálatához. Ennek a nehéz feladatnak elvégzésére vállalkozott most Szentpétery Imre. Akadémiai székfoglaló értekezésében, fejtegetéseit Bresslau eredményéhez fűzve, állapította meg a pécsváradi és pécsi oklevelek értékét. Szentpéterynek az alaki és tárgyi érvek döntő csoportosításával kétségtelenül sikerült bebizonyítania, hogy a pécsváradi alapítólevél, melynek egy eddig kiadatlan rövidített szövegét is közli, II. Géza át írólevelével együtt Szent István pannonhalmi és pécsi alapítóleveleinek mintául vételével — valószínűleg a XIII. század második vagy harmadik tizedében — készült hamisítvány. A pécsi oklevelet illetőleg kedvezőbb eredményre jutott. A somogyvári konvent 1404-iki oklevelében, igen rossz társaság-