Századok – 1918

Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356

370 ECKHART FERENCZ. a török árúkra szorította, mégis elharapódzott az a visszaélés, hogy a magyarországi görögök, ráczok és örmények törökországiakkal kereskedelmi társulatokat alkotva, évente sok ezer állatot hajtanak be a török tartományokból s ilymódon nemcsak sok százezer forintot visznek ki magukkal, hanem a magyar állat eladását is megnehezítik. Az első panasz a balkáni állatbehozatal ellen.1 Ha a rendek érdekeit már a puszta behozatal is sértette, mennyivel nagyobb kárt szenvedtek volna, ha kedvezményes vámok mellett folyhatott volna a behozatal. 1757-ig nem fordult elő a pozsonyi kamara szerint, hogy török alattvaló az állatkereskedelmében is igénybe vette volna a kedvezményes vámokat, addig sertésen kívül más állatot nem is hajtottak be. 1757-ben azonban egy Bono György nevű kereskedő azzal a panaszszal fordult a portához, hogy egy idő óta neki és társainak többet kell fizetni, mint azelőtt és sikerült is hamarosan kedvező elintézést kapnia panaszára, mert egy királyi elhatározás alapján (1757 szept. 29.) megtérítették neki azt az összeget, melyet 1746 óta állítólag illetéktelenül vettek meg rajta.2 A kereskedelmi tanács (Commerz-Rat), a hogy a kereskedelmi igazgatóságot ez időben már nevezték, már ekkor kifejezte aggodalmát, hogy a török alattvalók az újabb engedményt ki fogják használni vállalataik gyarapítására. Ugyancsak Bono azután tényleg többször hajtott Magyarországon át Morvába szarvasmarhát s egyrészt az említett legfelsőbb elhatározásra, másrészt a békeszerződésekre hivatkozva, megtagadta a vámfizetést azon 5%-on kívül, melyet a magyar-török határ átléptekor fizetett. A magyar kamara azonnal felemelte szavát az újabb követelés ellen, mely a magyar marhakereskedőket tönkretétellel fenyegette, de a szarvasmarhatenyésztésnek is nagy kárával járt volna. Eddig a török kereskedő a marhát csak Magyarországba hajtotta, itt eladta s azután a magyar marhakereskedők szállították az örökös tartományokba a mészárosoknak. Az udvari kamara más oldalról, a bécsi fogyasztók szempontjából, nézte a dolgot. Szerinte ha nem is szerződéses jogon, de »propter rationem status« nem lehet a töröktől több vámot szedni, mint a mennyit 1726-ig a szokás meg-1 A rendi sérelmek 11. p. Katona: História critica 39. k. 407. 1. 2 L. hasonló panaszokról Penckler residens jelentését. Közös p. ü. ltár. Hungarn 1755 aug. 21.