Századok – 1918

Értekezések - ECKHART FERENCZ: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században 356

366 ECKHART FERENCZ. melyekre most rá vannak utalva. A görög kereskedők eddig is nagy kárt okoztak a szabad kir. városok lakóinak, úgy hogy alig van már a városokban kereskedő, ki nem ül nyakig az adósságban. De még az osztrák kereskedőknek is nagy kárt okoznának, hisz ezek is polgárjogot élveznek Pozsonyban és Budán. A görögök semmi új jogot sem érdemelnek, mivel családjukat Törökországban hagyván, nyereségüket időnként kiviszik, vagy véglegesen visszatérnek oda. Naponta megesik, hogy ha váratlanul meghalnak, nagy vagyonuk ellenére sem marad annyi pénz utánuk, hogy temetésük költségeit ki lehetne fizetni, hanem még a parasztok is kárt szenvednek ki nem fizetett adósságok révén.1 Minthogy a királyné ezen vélemények alapján újabb tiltó rendeleteket intézett a helytartótanácshoz, 6 hely : Gyöngyös, Eger, Miskolcz, Tokaj, Kecskemét és Vácz török alattvalói újból folyamodtak a szabadkereskedelem megengedéséért, mivel ezen helyektől a szabad kir. városok úgyis messze vannak. Kérésük támogatására Pest-, Heves- és Borsodmegye és Vácz valamint Miskolcz és Jászberény városok bizonyítékait mellékelték, melyek szerint mivel azon vidékeken nincsenek szabad kir. városok, s így kereskedők sem, ha a faluba hébe-hóba nem jönn ; a görög, a nép a legegyszerűbb házi szükségleti czikkeket is csak több napos fáradsággal s munkája elhanyagolásával szerezhetné meg.2 A magyar kanczellária ajánlatára az említett hat hely lakóival újból megindult a tárgyalás bizonyos taksa fizetése érdekében s sikerrel is járt volna, ha a kereskedelmi igazgatóság fel nem emeli tiltó szavát, mely okosabbnak tartotta kénytelen-kelletlen megtűrni a görögök kereskedését, mint csekély összeg (évi 6000 frt) fejében megengedni a szabadkereskedést, a mit azután többé visszavonni nem lehet.3 A fonák helyzet tehát megmaradt. A görögök, a hogy nálunk általában a török alattvalót nevezték, szabadon kereskedtek, mit sem törődve a tilalommal, melynek senkisem iparkodott érvényt szerezni. A magyar hatóságok bizonyára tisztábban látták a helyzetet a bécsieknél s ha követik tanácsukat és ott, a hol okvetlenül szükséges volt, az Alföldön megengedik a szabadkereskedést, úgy bizonyára sikerült volna talpra állítani a szabad kir. városok német 1 A Commerz-Directorium jelentése 1752 jún. 2. Közös p. ü. ltár Commerz Hungarn F. 34. 1752 júl. 6. 2 U. o. 1754 ápr. 20. . . 3 U. o. 1753 máj. 18.