Századok – 1918
Értekezések - KARÁCSONYI JÁNOS: Horvát vakoskodás 337
Horvát vakoskodás. Mikor Sisic Ferdinándnak »Geschichte der Kroaten« cz. most megjelent müvét kezembe vettem, azt reméltem, hogy végre olyan horvát történeti művet fogok olvasni, a melynek egyetlen czélja a történeti igazság felderítése. Azt reméltem, hogy a szerző, a zágrábi egyetemen a történet tanára, mindig szem előtt tart j a Cicero aranyszavait : Prima históriáé lex est : ne quid falsi dicat et ne quid veri dicere non audeat. Nem mondom, hogy e törvényt mindenütt áthágta, nem mondom, hogy nem igyekezett sok helyütt felkutatni és megállapítani az igazat, csak azt állítom, hogy a magyar nemzet történeti jogával szemben továbbra is vakoskodott, minden régi tévedést fenntartott, sőt még, ha lehetett, nagyobbított. Mi magyarok tehát elmondhat j uk e műre Izaiás prófétával : Expectavimus, ut facérét iudicium et ecce iniquitas, et iustitiam et ecce clamor. (V. 7.) Mindjárt először is azt kérdhetjük, hogy ha »a horvátok történetét« akarta megírni, miért beszél a Dráva-Szávaközéről ? Hiszen ennek nyugati felén 1526-ig, keleti felén 1700 ig nem laktak horvátok ! — Lám, Jireéek megírván a szerbek történetét 1371-ig, egy szóval se emlékezik meg Magyarország déli részéről, pedig hát 1400-tól, főleg pedig 1458-tól kezdve mennyi rengeteg szerb élt ott ! A Dráva-Szávaköze a rómaiak korában sem tartozott Liburniához és Dalmácziához, vagyis a későbbi Horvátországhoz, hanem Pannoniához. — 294 táján Diocletián e területet két részre osztotta. A keleti fél neve lett Pannónia secunda vagy Sirmiensis Sirmium fővárossal, a nyugati fél neve pedig Savia Sciscia fővárossal. így maradt ez azután 493—535-ben, vagyis a keleti gótok uralma idején is. Az 535—582. években a bizancziak se változtattak rajta. Midőn 796-ban a frankok megdöntötték az avar birodalmat, a Dráva-Szávaközét is elfoglalván, azt Pannónia inferiornak nevezték el (persze Aachenből tekintve az is volt), de Dalmácziától szorgalmasan és annyira megkülönböztették, hogy ennek élére külön fejedelmeket állítottak. Ismerjük ezek közül Ljudevit, Ratimir, Koczil, Braszlav neveit. Századok. 1918. VII-VIII. füzet. 22