Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Szoczializmus 313

TÖRTÉNETI IRODALOM. 313' Népszava 1918. 106. sz. Marx-irodalom czímmel Kautsky Károly Marx Károly történelmi jelentősége. Marx K. III. Napoleon államcsínje. Ford. Garami Ernő. Marx K. A polgárháború Francziaországban, ford. Szabados Sándor czímű munkák vannak ismertetve. Pester Lloyd. 1918. 67. sz. Wertheimer Ede. Die Tragödie des Prinzen Don Carlos. A Don Carlos-kérdés történeti fejlődését előrebocsátván, áttér Bibi Viktor »Der Tod des Don Carlos« munkájának ismertetésére. Bibi az eddigi kutatások kritikai megrostálása után arra az eredményre jut, hogy Schiller drámai költeményében közelebb volt a történeti valósághoz, mint az utolsó évtizedek történelmi kutatásai. Jóllehet határozottan nem lehet megállapítani, hogy Don Carlos az inquisitio áldozata lett. Bibi érdekes jellemzése arra a meggyőződésre juttat, hogy Don Carlos szabad gondolkozása épen éles ellentétben volt atyjának despotikus uralkodásával. Ellensége volt az inquisitiónak. Türelmes vallási nézete volt és az elnyomott németalföldiekkel rokonszenvezett. így lett II. Fülöp vas önkényének és fanatikus dühének áldozatává. — 77. sz. Marczali Henrik-Don Carlos czikkében megjegyzéseket tesz Wertheimer ismertetésére. Nagy vonásokban adja Don Carlos valódi rajzát, majd kifogásait mondja cl Bibi munkájáról. Helyteleníti, hogy a történetírók a diplomatiai tudósításoknak egyedüli fontosságot tulajdonítanak. A levéltári adatok mellett nem szabad a nyomtatott forrásokat mellőzni. Bibi két munkát hagyott figyelmen kívül. Az egyik Forgách Ferencz évkönyvei, a másik Saint-Simon naplói. Pedig teljes hitelt érdemelnek. Néhány adatból azt következteti, hogy Don Carlos pervers és degenerált természetű ember volt. — 78. sz. Pordes Victor E. Wie Przemysl fiel. Naplószerű adatok 1913. márcz. 22-ről. — 81. sz. Wertheimer Ede. Nochmals Don Carlos. Megjegyzéseket tesz Marczali fenti czikkének egyes állításaira. így Marczali azt mondja, hogy az újabb történészek a diplomatiai tudósításoknak majdnem mindenható fontosságot tulajdonítanak. Minden történész különbséget tud tenni forrás és forrás között. Marczali kifogásolja, hogy Bibi Forgách évkönyveit nem említi. Forgách 2—3 lapon említést tesz Don Carlosról, nem lehet tehát helyteleníteni Bibi eljárását annál kevésbbé, mert Forgách csak harmadkézből merít s nem volt szemtanú. Saint-Simonra pedig Bibi is hivatkozik, a mi Marczali figyelmét elkerülte. Dichrichsteint helytelenül hibáztatja, mert II. Miksa császárral csak azt közölte, a mi kellemes volt. Marczalinak azt a nézetét, hogy az elvekért mindent meg lehet tenni, apát, testvért, gyermeket megölni, nem fogadhatja el. Az ily cselekedet nem találhat helyeslésre. Ilyen gonoszság igazságérzetünket sérti. — 85. sz. Marczali Henrik Schlusswort zu Don Carlos. Wertheimer megjegyzésére válaszol s pontról pontra czáfolja. — 90. sz. A hírek között. Wertheimer Ede Schlusswort-)&ban a Don Carlos-vitában válaszol Marczalinak. — 91. sz. (A hírek között.) Marczali végső megjegyzéseit teszi meg Wertheimer czáfolatára. Pressburger Zeitung. 1918. 88. reg. sz. Schwartz Elemér. Die Bezeichnung der Tage im mittelalterlichen Pressburg. A napok elnevezéséről és a dátumok megjelöléséről ír, mely Pozsonyban a középkorban a latin egyházi naptár szerint volt szokásban. Szoczíalízmus. 1918. 3. sz. Szabó Ervin. Az országgyűlés és az utcza 1848 márcziusában. A februári forradalom hírének hatásáról ír. Szerinte a forradalomtól való félelem indította a rendi táblát arra, hogy a korlátlan közteherviselést és a Parlamentarismus elvét, majd az általános adókötelezettséget proklamálják. Végül a bécsi esemé-