Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Magyar Paedagogia - Múzeumi és Könyvtári Értesítő 309

312 TÖRTÉNETI IRODALOM. 312' 1918. I. füzet. Czakó Elemér : Múzeumi séták. Háromféle múzeumot különböztet meg, a mely volt, azonban túlélte önmagát s várja gazdagságának örököseit, erre idézi Berlint ; a másik az a tipus, a mely a régi múzeum anyagából megifjodva lesz s erre példa Dahlem, végül a harmadik tipus az a múzeum, mely eleven életet él, mint a kölni. Ha szabad úgy kifejeznünk magunkat, mintegy múzeum-politikai programm alapjai számára szolgálandó anyaggyűjtést látunk a czikkben, mely — hangsúlyozzuk ! — tulaj donképen az illető helyek népismertető (ethnographiai és ethnologiai) múzeumaival foglalkozik, azokat ismerteti és értékeli. —• Iványi Béla : Eperjes középkori kőfaragói és szobrászai. Második és befejező közlemény. — Folytatja az első füzetben megkezdett tanulmányát. Szervácz nevű kőfaragóval folytatja a sort, kinek neve 1486-ban szerepel először s a század utolsó évében utoljára Eperjesen, de kőfaragómunkát (a város részére) csak 1498 és 1499-ben végez. (Lőcsei) Miklós kőfaragó úgy látszik a XV. sz. utolsó évtizedében kerül Eperjesre és pedig Lőcséről s 1497-ben már a külső tanács tagja ; 1502 óta a Szt. Miklósról nevezett parochiális templom egyik mestere. Utoljára 1527-ben említik a városi számadások. Mihály kőfaragó neve 1502-ben tűnik fel és pedig a Szt. Miklós-templom építésével kapcsolatban. Ő is idegenből került oda s 1513-ban szerepel utoljára, míg György nevű fiát 1528-ban veszik fel a polgárok sorába. Albert kőfaragó, kinek neve 1510-ben merül fel, fivére Brengiszeyn János mesternek. Szerepel 1520-ig, mikor végrendelkezik s nemsokára meghal. Ezeken kívül még 9 kőfaragóról van tudomása a XVI. század első negyedéből, de ezek életrajzát a gyér adatokból nem lehet összeállítani : János néven szerepel egy kőfaragó 1513 és 1519-ben ; vájjon azonos-e a kettő, — nem tudjuk ; Colin (1515) ; György (1502—1513, 1519 ?, 1528 ?) ; Tamás (1519, 1524) ; Gál (1520, 1521. 1527—1529.) ; Kristóf (1521) ; Ferencz (1523) ; Glanez János (1525) és Benedek (1525). Szobrász (sculptor) : Pál (1522. 1526) ; János, kinek neve 1491-ben szerepel, kifejezetten kassai. Az Eperjesről ismeretes többi középkori kőfaragó és szobrászati munka mesterét névszerint nem ismerjük : felsorolja e munkákat s végül azt a 28 kőfaragót és szobrászt, kikről tanulmánya során szólott. — H. Mihalik Sándor : Beszterczebányai ötvösök a XV—XIX. században. Első közlemény. NB. A szövegben ismételten XIV. századot mond kezdetül s nem XV-öt. Az adatok nagy részét a czéhkönyvekből meríti s a város számadáskönyveiből egészíti ki. De szól az ötvösezéh történetéről, annak megalakulásáról is, ami 1580 márczius 12-én történt, 10 taggal. Ezzel kapcsolatosan azonban annak a nézetének ad kifejezést, hogy az ötvösezéh már elébb megvolt ott is, mint számos más helyen, s az 1580-iki alakulás nem más »mint a már régebb idő óta meglévő szabályoknak a megváltozott viszonyokhoz mért átírása, módosítása.« Erre vonatkozó indokolásának értékét állapítsák meg mások. Azt azonban, hogy e terület lakói valamikor kelták lettek volna, — nem bizonyítja ; a minthog-y ennek a ltvád és kelta őslakosságnak az idehozatala egészen meglepő. A czéh egyébként a XVII. században éri el fejlődése tetőfokát s a XVIII. sz. óta hanyatlik. A XV. századból 10, a XVI. századból 30., a XVII. századból 60 ötvösre vonatkozó adatokat közöl. — Mihalik József : Egy budai kerámikus a XVIII. században czímen részletesen ismerteti Siklóssy Lászlónak ilyen czímű s Kuny Domokosról írt könyvét. A munkát igen értékesnek, szakemberekre nélkülözhetetlennek, a. nagyközönségre nézve élvezetesnek ítéli.