Századok – 1918

Értekezések - REISZIG EDE: A magyarországi János-lovagok a Hunyadiak korában 22

A magyarországi János-lovagok a Hunyadiak korában. I. A XV. század elején a magyarországi János-lovagok története minden tekintetben a hanyatlás jeleit mutatja. Az egykor oly fényes szerepet vitt lovagrend, mely az Árpád-házi királyoknak és az Anjouknak különösen a hadjáratokban rendkívül nagy szolgálatokat tett, mindjobban pusztult és elszegényedett. A Nagy Lajos király halálát követő belzavarok közepette terjedelmes birtokainak nagy részét elvesztette, azok vagy hatalmas szomszédainak zsákmányaivá váltak, avagy a pusztulásnak indult rendházak főnökei idegenítették el. Zsigmond király hosszú uralkodása alatt az uralkodó kegye majd teljes mértékben a lovagok felé fordult, majd ismét neheztelését éreztette a király a lovagrenddel. Zsigmond uralkodása kezdetén Palizsnai János vránai perjel lázadása egy időre megzavarta azt a jó viszonyt, mely a János-lovagrend és a magyar királyok között évszázadokon át fennállott. Zsigmond király ekkor Palizsnait összes méltóságaitól megfosztván, 1387. év nyarán Losonczi László bán testvérét, Nagymihályi Albertet nevezte ki vránai perjellé és őt azzal a megbízással küldte a tengermellékre, hogy Vrána elfoglalásával állja útját Tvartkó bosnyák király hadainak. Az új vránai perjel még 1387. évi október hó elején ostrom alá vette Vránát, a magyarországi rendtartomány székhelyét, de közel egyhavi sikertelen ostrom után a vár alól kénytelen volt elvonulni, mert november havában a délvidéki lázadók egyik vezére, Horváthi János, jelentékeny bosnyák segédhadakkal érkezett a vár felmentésére. Nagymihályi Albert ekkor kénytelen volt hadaival Nónába visszavonulni téli szállásra, de a lázadók innen is kiűzték. 1388 év elején a Horváthiak újból betörtek Szlavóniába, minek hírére Nagymihályi Albert ismét táborba szállott.