Századok – 1918

Történeti irodalom - Bossányi Árpád: Regesta supplicationum. I–II. köt. Ism. Á. A. 281

283 TÖRTÉNETI IRODALOM. elhagyni és a supplicatiókat kiegészítő adatokat a megfelelő daraboknál a jegyzetekben összeállítani. A kiadvány első sorban a szakköröknek van szánva, a laikus közönség aligha fogja a két kötetet sűrűbben forgatni, a szakkörök pedig, ha a kötetekhez fordulnak, úgyis első sorban magukat a supplicatiókat, azok eredeti szövegét fogják használni. Nem akarjuk ezzel kifogásolni a kiadó által követett eljárást, a mely, ismételjük, a munka használhatóságát tetemesen megkönnyíti, de tény az, hogy a szükségesnél többet adott. Hogy ilyen bevezetés elmaradása nem rontja le a publicatio értékét, arra nézve elég az Analecta Vaticana Belgica köteteire utalnunk, a melyek az avignoni pápák bulla és supplicatio-registereit tartalmazzák, tehát azonosak Bossányi kiadványával. Ezek a kötetek egy rövid bevezetés után adják a supplicatiók és bullák eredeti szövegét egy nagyon kimerítő és áttekintő index kíséretében, de mellőzik Belgium egyházi állapotának ismertetését, vagyis a supplicatiók feldolgozását. Ép így a midőn a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottsága néhány évvel ezelőtt kiadta Zsigmond lengyel herczeg budai számadáskönyveit, mellőzte a lengyel herczeg budai udvartartásának a számadáskönyv tételein alapuló történetének a bevezetésben való ismertetését, abból indulva ki, hogy ez esetben a számadáskönyvek anyaga kétszer kerül lenyomatásra, egyszer magyar, egyszer pedig latin nyelven. Az udvartartást ismertető feldolgozás aztán külön, a Századokban látott napvilágot. A supplicatiók szövegének helyességét, valamint a teljességét is természetesen nem áll módunkban ellenőrizni. Feltehetjük, hogy a kiadó a supplicatiók anyagát teljesen kiaknázta, a magyar vonatkozásúakat mind közzétette és azok szövegét, akár maga másolta, akár másoltatta, az eredetiekkel összeolvasta. Azonban felületes munkára vall az, hogy a magyar vonatkozású supplicatiók mellett belekerült a kiadványba több oly darab is, a mely nem Hungaricum. Ezek között van ugyan néhány darab, melyeknél a név megmagyarázhatja a tévedést. Ezek az episcopatus Colocensis-re vonatkozó darabok (pl. I. köt. 133. és 296—299. számok), mely kifejezés alatt nem a kalocsai egyházmegyét, hanem a Rhodus szigetén fekvő Colossá vagy Colossi-t kell értenünk. A 133. számú okmánynál a kiadó meg is jegyzi, hogy ez a darab nem Kalocsára, hanem Colossára vonatkozik, de akkor miért nem eliminálta a darabot. A sajtó alá rendezésnél, a mikor a jegyzetet ehhez az oklevélhez megírta, maga is látta, hogy a darab nem Hungaricum. A 296. számnál ezt mondja : »Nincs kizárva, hogy nem a mi Kalocsánkról van szó« stb, a mi legalább is fölösleges volt, mert a szöveg elég világosan megmondja, hogy »ad supplicationem lingue Francié in conventu