Századok – 1918
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Még egyszer 1848 történetéből 243
254 ANGYAL DÁVID. előkelő tagja be volt avatva a manifestum kibocsátásának tervébe.1 E fejtegetésekből kitűnik, hogy Batthyány a Friedjungtól megállapított kritériumnak is minden tekintetben megfelelt. Tehát épenséggel nem járja azt állítani Batthyányról, hogy kifondorkodta a manifestumnak királyi aláírását. Nem bírom megérteni, hogy mi ragadja Friedjungot Batthyány eljárásának bírálatában ilyen állításokra : »ugyanoly joggal egy magyar ministerelnök lázas phantasiáktól gyötört királyától orvosának és családjának megkérdezése nélkül kicsikarhatná a beleegyezést nagyfontosságú állami okiratok kiállítására«. A magyar ministerelnöknek ily esetben bizonyára lesz annyi tapintata, hogy megvárja, a míg királyának egészsége visszatér. De Ferdinánd királynak betegsége más természetű volt. Vájjon Batthyánynak várnia kellett volna-e Innsbruckban, a míg Ferdinánd egészsége visszatér? A magyar közjogról és állítólagos titkairól, »melyeket emberi szem világa eddig át nem hathatott,« itt szó sem lehet. A kérdés inkább oly jogi és erkölcsi fogalmakon fordul meg, melyek az egész művelt világon egyformák. Megfoghatatlan még az is, hogy mikép hasonlítható össze Batthyány innsbrucki eljárása az európai történetnek leg» gonoszabb palotaforradalmaival. Friedjung azt állítja, hogy nem szívesen mond erkölcsi ítéleteket történeti eseményekről és ha igen, akkor is a legnagyobb tartózkodással. ítélete Batthyányról valóban csak feltételes formába volt öntve, de positiv volt tartalma. Különben a politikai történet nehezen kerülheti ki az erkölcsi ítéleteket. De a történetírónak gyanakodva kell fogadnia a kortársak erkölcsi ítéletét, mert különben kiteszi magát annak a veszélynek, hogy egykorú politikai antipathiákat az erkölcsi és förténeti ítéletek méltóságával ruházza fel. Választ kell még keresnünk arra a kérdésre, hogy miért tette közzé a magyar kormány a Jellaőic ellen szóló manifestumot, noha a bán két nappal Batthyány elutazása után megjelent Innsbruckban ? E meglepő közlésnek körülményei még nincsenek tisztázva. Zsedényi beszéli, hogy Batthyány, midőn Innsbruckból Bécsbe érkezett, ő Felségének junius io-iki leiratait Bartal udvari tanácsos által átadatta a bécsi magyar ministerium levéltárának. Pulszky államtitkár azonban rögtön 1 Az innsbrucki tárgyalásokat Horváth Mihály könyvéből veszem át. (Magyarorsz. Függetl. Harczának Tört.) Horváth Batthyány tetteiről, szándékairól és sorsáról igen jól van értesülve.
