Századok – 1918

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Még egyszer 1848 történetéből 243

MÉG EGYSZER 1848 TÖRTÉNETÉBŐL. 255 közzétette azokat a Wiener Zeitungban. Pulszky ismerte Zsedényi elbeszélését, de meg sem említvén azt, megjegyzi, hogy az ily manifestumok a nyilvánosságnak voltak szánva. Pulszky tehát úgy látszik megerősíti Zsedényi tudósítását. A magyar kormánynak ama tagjai, kik a manifestum korai közzétételét sürgették, meg akarták nyugtatni a Jellacié eljárása által felháborított magyar közvéleményt és azt hitték, hogy egyúttal megfélemlíthetik a szerb és horvát mozgalmakat. Az első czélt rövid időre elérték, a másodikat sehogy sem. A magyar kormány tehát túlbecsülte a manifestum jelentőségét. A szavakkal való erőkifejtés, melyet megfelelő tettek nem támogatnak elég gyorsan, elhibázott politikai rendszabály. Friedjung a manifestumnak szintén igen is nagy fontosságot tulajdonít. Helytelenül állítja, hogy az Innsbruckban történtek voltak közvetlen okai a polgárháborúnak, hiszen a polgárháború már néhány nappal a manifestum kibocsátása előtt megkezdődött a szerb felkeléssel. Ez a lázadás szoros belső kapcsolatban volt a horvát mozgalommal. A manifestum felingerelte ugyan a horvát háborús pártot, de az a támadásra való felhívást még mindig a bántól várta. Jellaéic pedig készülődésében nem zavartatta magát, mert hogy a manifestum miatt nincs mitől tartania, azt jól tudta, hisz János főherczeg ez iránt megnyugtatta a legnagyobb gyorsasággal. Friedjung ezt írja : »A császári családnak az volt a benyomása, hogy még Batthyány is, a ki 1848 nyarán a nemzeti pártnak jobb szárnyán állott, aggodalom nélkül mellőzi a tartozó kíméletet a dynastia iránt, ha Magyarország valódi vagy képzelt érdekei forognak szóban ; kénytelen volt tehát a dynastia Jellacicnál keresni oltalmat.« Igaz, hogy a manifestum korai közlése és tartalma jelentékenyen fokozták az udvari körök elkeseredését Batthyány ellen. De nem a manifestum döntette el a választást Batthyány és Jellacié közt. Az illyr mozgalmat az udvar már márcziusban bátorította jóindulatával, a mint Gáj Lajosnak János főherczeghez írt leveléből kitűnik.1 Azután Jellaöic báni kinevezése fenyegető éllel az új magyar kormányrendszer ellen fordult. Es Jellaöic a királyi rendeletek és kormányparancsok ellenére nyugodtan daczolhatott a magyar kormánynyal ép úgy az innsbrucki manifestum előtt, mint utána. Ez irat tehát nagyon kevéssé mozdította elő a polgárháború kitörését és annak okát, hogy a 1 Szőgyény, I. Függelék.