Századok – 1918

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Még egyszer 1848 történetéből 243

MÉG EGYSZER 1848 TÖRTÉNETÉBŐL. 233 talán megeshetett, hogy oly ministerek is cselekedtek így, a kik Batthyány politikája ellen küzdöttek. Szükségtelen volna e gondolatmenetet tovább szőni ; elég lesz arra mutatnunk, hogy Friedjung felfogása szerint azok a fejedelmi aláírások, melyekről a császár testvéreinek és ministereinek tudomása volt, nincsenek terhelve a fondorkodás gyanújával. Ezt a kritériumot elfogadom azzal a megszorítással, hogy a testvér helyett, a ki nem volt regens, alkalmilag más főherczegek előzetes tudomását is jogalkotó mozzanatnak vehetjük. Ez a megszorítás úgy látszik nem is ellenkezik Friedjung felfogásával, mert könyvében azon is megütközik, hogy János főherczeget meglepték a manifestummal. És ezek után kimondhatjuk, hogy a királyi aláírás a június 10-iki manifestumon tökéletesen megfelel a fent megállapított kritériumnak. Mert a manifestumot a magyar ministerium nevében terjesztették a király elé, a miből az következik, hogy arról Ferdinánd király valamennyi ministerének tudomása volt. Azután e fölterjesztést István főherczeg is helyeselte. Igaz, hogy az udvar nem kedvelte István főherczeget. A császári család körülbelül oly gyanakodással tekintett reá, mint annak idején Rudolf császár Mátyás főherczegre. Mindamellett egy főherczegnek helyeslését nem szabad itt elmellőznünk. És Batthyány ezzel sem elégedve meg, Innsbruckban Ferencz Károly főherczeggel is beszélt Jellaőié megbüntetéséről. A főherczeg ingadozott, kitérően válaszolt, nem mondott igent, vagy nemet, nem bírta tehát elhatározni magát arra, hogy megakadályozza az aláírást. Sőt nem valószínűtlen, hogy bizonyos feltételek alatt még helyeselte is a manifestum kibocsátását. Batthyány val ugyanis Innsbruckban tárgyalásokat folytattak. Batthyány tervezetén némely dolgot megváltoztattak. Megígértették a ministerelnökkel, hogy a manifestumot nem teszi közzé, ha Jellaöic királyának engedelmeskedve, megjelenik Innsbruckban. Azonkívül Batthyánytól ellenszolgáltatásul azt kívánták, hogy a magyar ministerium tegyen indítványt a nemsokára megnyitandó népparlamentben 40.000 ujoncznak megszavazására nézve az olaszországi hadsereg számára. Ennek fejében megígérték a grófnak, hogy az udvar az ujonczok megszavazása után rögtön Budára fog költözni. Mindezeket bizonyára nem a császár beszélte meg Batthyányval. Igen valószínű, hogy a ministerelnök herczeg Esterházy által tárgyalt Ferencz Károly főherczeggel. Bizonyos az, hogy Innsbruckban az udvari köröknek néhány