Századok – 1918

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Még egyszer 1848 történetéből 243

MÉG EGYSZER 1848 TÖRTÉNETÉBŐL. 247 előbb alkalmas törvényjavaslatok készíttessenek, melyek a kinevezendő magyar ministerium hatáskörét elválaszszák a közös hatóságokétól.« E Friedjungból vett idézetben az »előbb« szó különös figyelmet érdemel. Vessük össze az »előbb« szóhoz kapcsolt gondolatot a királyi kéziratnak megfelelő szavaival. A király felhatalmazván a nádort az alkalmas jelöltek felterjesztésére, felszólította, hogy »egyúttal pedig oda munkálkodjék, hogy ezeknek hatásköre iránt czélszerű törvényjavaslatok ... a legszorosabb kapocsnak kellő méltánylásával, melv a pragmatica sanctio által egyesült . . . örökös tartományaim között létezik ... a karok és rendek által terveztessenek és további elhatározásom elé mielébb terjesztessenek.« Tehát a király nem várja »előbb« a törvényjavaslatokat, hanem a nádort felszólítja, hogy a jelöltek elébe terjesztésével egy időben oda munkálkodjék, hogy a ministerek hatásköréről szóló törvény elébe terjesztessék. »Élőbbről« nincs szó a kéziratban. így tulajdonképen az »egyúttallal« kezdődő felhatalmazást nem is vehetjük feltételnek. És még ha annak veszszük is, semmi esetre sem akadályozhatta meg Batthyánynak rögtöni és törvényes kinevezését. Mert a ministerelnök kinevezése után is lehetséges volt az, hogy a nádor az említett törvényeket szentesítés alá terjeszsze. Ügy is történt, hogy az összes ministeriumot csak a ministeri törvény felterjesztése után nevezték ki. Ezért nevezték gróf Batthyányi hivatalosan ideiglenes ministerelnöknek az összes ministerium kinevezéseig. Friedjung ismételten hivatkozik egy emlékiratra, melynek ez a czíme : »Auszug aus den hohen Konferenzverhandlungen.« Ez az emlékirat Friedjung szerint »valóban csak kivonata az állami conferentia tárgyalásainak ; 1848 augusztusában készítették. Ez az »Auszug« határozottan megállapítja az állami conferentiának azt a meggyőződését, hogy a nádor gróf Batthyány kinevezésével nem maradt felhatalmazása korlátai közt.« És ezen megállapítás alapján mondotta Friedjung, hogy a nádor forradalmi tényt hajtott végre. Nem kételkedünk abban, hogy a sokat említett Auszug igen jelentékeny irat. De az állami conferentia tévedését nem szabad történeti ítéletnek elfogadnunk, mert ez az előkelő hatóság a 17-iki szóbeli megbízást és a nádori kinevezésnek írásbeli megerősítését nem vette tekintetbe. Friedjung azt mondja, hogy én új anyagra nem hivatkoztam és csupán oly okiratokat és jelentéseket használtam, melyeket ő is ismert. Ez igaz, csakhogy Friedjung nem érté kesítette a nádor jelentését és a 18-iki királyi leiratot emlí-