Századok – 1918

Tárcza - –: Demkó Kálmán † 219

TARCZA. 219 érdem, ez magától értetődő kötelesség, s épen ezért nem feledékenységemen múlott, hogy ezt meg nem említettem. Ugyanilyen czímen reprodukálhattam volna könyvének jelentékeny részét. Fel kell egyébként világosítanom a szerzőt, hogy nem a viterbói szerződés az Anjouk balkánpolitikájának kezdete ; ellenkezőleg, ez elég hosszú és czéltudatos balkánpolitikai tevékenységük első phasisának betetőzése, eredménye. így az epirusi — és korfui — foglalás, vagy az Achajával való szövetség köztudomásúlag megelőzik a viterbói szerződést. Egészen egyéni a mód és a hang, a hogy a szerző válaszában a siciliai kérdés, illetve a caltabellottai béke dolgát tárgyalja. A mit e részben ismertetésemben írtam, az vita tárgyát egyáltalán nem képezheti. Erre tehát nem térek ki, már csak azért sem, mert kissé restellem, hogy a Századok lapjain ilyen primitív, közismert tények felett discussio egyáltalán lehetséges. Sajnálatos azonban, hogy szerző feleslegesnek tartja bizo- . nyítani, hogy az Anjouknak a magyar korona elnyerésére czélzó törekvései csak a siciliai kudarcz után váltak reálpolitikává. Pedig ez valami novum lett volna. Nem tudom ugyan, milyen időpontra teszi szerző a »siciliai kudarczot«. Minthogy azonban a siciliai vecsernyére alig gondol itt, valószínűlog a caltabellottai békét érti. Már most, azt sem tudom pontosan, milyen tartalmat ad a »reálpolitika« kifejezésnek. De én úgy vélem, nagyon egyéni nézetének kell lenni erről, ha nem fogadja el, hogy az Anjouk említett törekvése reálpolitikává 1290-től lett, megszerezvén hozzá, mint mondtam, az alapot az 1269-iki házasságokkal. Ebben, gondolom, a Századok olvasói általában egyet fognak érteni velem, talán a szerző is, ha veszi magának a fáradságot és legalább az »Acta extera« I. kötetében található megfelelő korú emlékeinket átnézi. Ezzel az ügyet a magam részéről befejeztem. Semmi kedvem hozzá, hogy a Századok lapjait s a magam idejét elemi ismeretek közlésére pazaroljam. Patek Ferencz. Demkó Kálmán f. (i852—1918.) Demkó Kálmánnal ismét egy régi érdemes monographusunk távozott el a magyar történetkutatók amúgy is gyér soraiból, épen azok közül, a kik vidékre, kedvezőtlenebb dolgozási viszonyok közé kerülve, sem vesztették el munkakedvüket, hanem alkalmazkodni tudtak a helyzethez és szaktudásukat és szélesebb látókörüket a helyi történet földolgozásának Szolgálatába állították. 1877-ben Trsztenára került az ottani algymnasiumhoz,