Századok – 1918
Tárcza - Patek Ferencz: Megjegyzés Horváth Jenő úr válaszára 218
218 TÁRCZA. csupán a balkáni kérdés régibb történetének nagy vonásokban való megvonása volt, s ha б tette volna közzé e rövid kivonatot, magam szívesen üdvözöltem volna e téren, melynek fontosságát már régóta — és az idő mutatja, hogy nem ok nélkül — hangoztattam. Fel kell tételezni, hogy annak tüzetesebb irodalmát is jól ismerem, mint azt néhány jellegzetes munka megemlítésével meg nem mutathattam és ezért a bírálótól felsorolt munkák, melyek egyébként erős kiegészítésre szorulnak, el is maradhattak volna. Köszönöm a megtisztelő bizalmat, hogy egy »ilyenféle munkát« meg is tudnék »csinálni«, annak megírását azonban {mert »csinálás« alatt talán ezt érti) szíves készséggel átengedem a bírálónak. Nekem nincs szándékomban. Horváth Jenő. Megjegyzés Horváth Jenő úr válaszára. Horváth Jenő úr egyéni észrevételeire, a mennyiben azok stylusomat és általános kijelentéseimet illetik, nincsen megjegyezni valóm. Az ilyesmin vitázni meddő dolog ; hogy pedig könyvének tudományos értéke volna, azt a könyvnek elolvasása után, ismétlem, még a laikus olvasó is tagadni lesz kénytelen, az én ismertetésem befolyása nélkül is. Higyje meg a szerző, szívesebben állapítottam volna meg ennek ellenkezőjét, de hát ez a lesújtó kijelentés objective igaz, bárhova szállítsa is azt szerző subjective. Erről nem mi mondhatunk végleges ítéletet, hanem majd csak hozzáértő olvasóközönségünk. Tehát erről ne vitázzunk. Felelnem kell azonban — épen a laikus olvasó kedvéért — szerző tárgyi észrevételeire, bármily kínos dolog is tudományos folyóiratban alapvető, rég eldöntött kérdésekről vitázni. A normannok kipusztításának bizonyítására idézi a szerző Baroniust. Az idézett hely azonban Baronius saját előadása, a mely, származzék bár a XVI-ik századból, nem bírhat kútfői •értékkel szerző állítását illetőleg, sőt ha tudok még egy kissé latinul, a Baroniusnál szereplő participium fut., sem az utána következők nem jelentik azt, hogy Henrik valóban kipusztította a normannokat. Nem értem, hogy Korfú elfoglalásának időpontjáról szólva, a hol tévedését el nem tagadhatja, miért hivatkozik oly büszkén arra, miszerint ugyanott az 1267-iki viterbói szerződés szerepel az angevin balkánpolitika kezdetéül. Ha valaki a balkánpolitika történetéről ír, — még ily nagy vonásokban is — annak meg kell említenie a viterbói szerződést. Ez tehát nem