Századok – 1918
Tárcza - Zoványi Jenő: Czeglédi Ferencz életrajzi adatairól 208
TÁRCZA. 211 igen siránkozott. De miért hogy bűnbe kapták, a törvény halálra avagy úr kegyelmére ítéli. Az úr előtt sok jámborok midőn esedeznének érette, ő az prédikátorra hagyja, de a prédikátor magát megkeményítvén, semmiképen nem engedi el halálát, netalán azért, hogy láttassék igen tisztának és állhatatosnak. De nem sok idő múlva önmagát férfiú-gyermekkel kapják fertelmességbe és tűzre ítélik. Jóllehet az úr, a ki őreá hagyta vala az asszony kegyelmét, őneki megkegyelmezett.« Széljegyzetben mondja meg aztán Bornemisza, hogy »csuda példa, mely Sárospatakon lett 1579. esztendőben«.1 Hogy ez sem lehetett Czeglédi, az onnan bizonyos, hogy ő az ezutáni időben szintén viselte az esperesi tisztet, a mi egy vele történt ilyen eset után kétségtelenül kizárt dolog lett volna. Már pedig ennek a különleges és jellegzetes erkölcsű embernek első papnak kellett lennie, mert a parázna asszony ügyében való rendelkezés jogát nem engedte volna át a földesúr egy alantasabb állású lelkésznek, kivált az első pap mellőzésével. Alkalmasint épen ennek lett utódja Czeglédi Ferencz, de ettől fogva sem egészen haláláig, hanem csak néhány évig működött Sárospatakon. Ám úgy gondolom, 1584-ben még ott volt. Hiteltérdemlőnek tekintem ugyanis azt az adatot, melyet egy közeikorú esperesi utódjától, Miskolczi Csulyak Istvántól (1629—1645) származó följegyzés után Debreczeni Ember Pál közlött nagy egyháztörténeti művében, és a mely az 1584. évet említi mint olyant, a melyben ő (Miskolczi) gyermekségében esperesül ismerte Czeglédit.2 Ez a Miskolczi általában olyan kiváló történelmi érzéknek adta számtalan tanújelét mind történeti kútfők lemásolásával, mind nagybecsű hivatali naplójával és leveleskönyvével, úgyszintén egyházlátogatási és zsinati jegyzőkönyveivel,3 a melynek alapján bízvást föltehetjük róla, hogy az általa följegyzett évszámot vagy kezében 1 Prédikácziók egész esztendő által«. 1584. 152. levél; említi a 154. levelen is. 2 Lampe-Ember : História ecelesiae reformatae in Hungaria. 588. 1. (a sárospataki könyvtárban őrzött kéziratos »Liber redituum« után, mely azonban csak esperesnek s nem egyszersmind pataki papnak is említi). s Egyházlátogatási jegyzőkönyveit közöltem a Történelmi Tár 1906. évi, zsinati feljegyzéseiből két közleményt ugyanazon folyóirat 1909. évi, esperesi naplóját és leveleskönyvét szintén csak egy részében a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár 1911. évi folyamában. A többi részek lemásolva várják a kiadás lehetőségének következését. 14*
