Századok – 1918
Történeti irodalom - Lupas János: Barcsai Ákos és Brankovics Száva 1658–1661. Ism. Dékány Kálmán 196
170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 196 mák közül való, modern természettudományi alapon tárgyalva, a hazafiasság szolgálatában. Az értekezéseket Morvay Győző tollából Pékár Károly életrajza előzi meg. Rokonszenves módon ismerteti meg a törekvő fiatal tudósnak életét, fejlődését, munkásságát, egyszersmind az anyagi gondokkal, majd betegséggel küzdő s a küzdelemben szinte szükségszerűen letörő magyar középiskolai tanár pályáját. Az életrajzot követi Pékár Károly összes müveinek részletes jegyzéke. Mindenesetre értékes és érdekes olvasmány s Pékár szavával élve, e műben érdekes anyagot hagyott ránk az »ember története«. Czeke Marianne. Lupas János: Barcsai Ákos és Brankovics Száva (1658—1661). A szerző kiadása Budapesten. 1918. 8°, 23 lap. Ez a kis történelmi tanulmány tulajdonképen Brankovics Száva gyulafehérvári román érsek szereplésének rajzát akarja nyújtani, de kiterjeszkedik a II. Rákóczi György szerencsétlen lengyel hadjárata után Erdélyben bekövetkezett zavaros politikai viszonyokra is. Brankovicson kívül főképen Barcsai Ákossal foglalkozik sokat, kinek egész élete folyását és fejedelemsége történetét felöleli, az összefüggés kedvéért még ott is, hol a püspökkel semmi vonatkozásban sincsen. Feldolgozásában az egykorú írókon kivül oklevelekre, az ide vonatkozó magyar munkákra támaszkodik, a román források közül Jorga, Mangra Vazul, Bianu-Hodos, Dobrescu, Bunea, Cipariu, Sterie Stinghe, Dragomir műveit használja. Bevezetésképen áttekintést nyújt az erdélyi fejedelmeknek a román egyházzal és a két szomszédos vajdasággal szemben követett politikájáról ; Rákóczinak azt az elhatározását, hogy Csulai superintendens ajánlatára épen Brankovicsot tette meg erdélyi román püspöknek, szintén kapcsolatba hozza a Moldva és Havasalföld megnyerésére irányuló törekvéseivel. A püspöki megerősítés T656 decz. 28-án történt és már két napra rá megjelent a fejedelem Kázmér lengyel király ellen kiadott kiáltványa és a megindult hadjáratban a vajdák négyezer főből álló sereggel képviseltették magukat. A hadjárat szerencsétlen befejezése után az erdélyiek török parancsra új fejedelmet választottak. Előbb Rhédey Ferenczet, azután Barcsai Ákost. Barcsai, a Rákóczi által megerősített Brankovics püspökkel eleinte jó viszonyban volt ; valószínűleg utóbbi befolyására mentette fel a fejedelem 1659 m árcz. 15-iki intézkedésével a román papokat a tized és kilenczed fizetésének kötelezettsége alól. De a Rákóczi által trónja visszaszerzésére
