Századok – 1918
Történeti irodalom - Jacob; Georg: Türkische Urkunden aus Ungarn. Ism. –f –y 197
170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 197 és Barcsai ellen megindított küzdelem, Barcsait ellentétbe hozta Brankovicscsal. Mikor ez Rákóczi pártjára állott, Barcsai III. Genadiust tette meg helyette püspöknek. 1660 febr. 15-én kelt az a fejedelmi okmány, mely hűtlenséggel és más vádakkal illetve az ellenfélhez pártolt főpapot, megfosztotta őt méltóságától. Utóda, szerző kutatásai szerint egy Putivliából, délnyugati Oroszországból származott szerzetes volt, ki a prislopi kolostorból került III. Genadius néven a román püspöki székbe, de ő sem élvezhette sokáig a püspökséget, mert nemsokára Nagyszebennek Rákóczi által történt ostroma és bevétele után, ott kolerában meghalt. Barcsai megöletése, majd Kemény János halála után Apafi Mihály fejedelem 1662 ápr. 23-án újból Brankovicsot erősítette meg a püspökségben. És bár e másodszori megerősítő oklevél a püspökségről, mint megüresedett méltóságról emlékezik meg, Brankovics közben is gyakorolta jogait. Apafi nem tudta tiszteletben tartatni az elődei által a román papoknak biztosított kiváltságokat, 1680-ban azok Barcsai »illegitimus« fejedelem többi intézkedéseivel együtt megsemmisíttettek. Ezt már nem érte meg Brankovics Száva ; még ugyanazon évben nemcsak a püspökségtől, hanem papi méltóságától is megfosztatott s evvel befejeződött Erdély e mozgalmas idejében oly változatos pályát megfutott szereplése. Kár, hogy szerző nem dolgozhatta fel részletesebben Brankovics politikai és egyházi szereplésének történetét. Ennek főoka bizonyára az idevonatkozó adatok gyér volta lehetett. Pedig így is, nemcsak az erdélyi román egyház történetéhez szolgáltatott tanulmányában érdekes adalékot, hanem az erdélyi fejedelemség múltjához is figyelemreméltó részletekkel járult. Dékáni Kálmán. Georg Jacob : Türkische Urkunden aus Ungarn. Für Seminarübungen in Facsimile herausgeg. vom Oriental. Seminar zu Kiel. Kiel, 1917. 4 XIII. hasonmással 40 old. szöveggel. A kiéli Thorning-alapítvány maecenása emlékére adta ki ezt a füzetet, — tulaj donképen hazánkban kiadott, részben hazai vonatkozású oklevelek gyűjteményét, különböző levéltárakból. Bécsből való pl. az 1., 2., 3., 7., 8., 9. számú, Erlangenből a 4., Ulmból az 5., Haliéból a 6., Berlinből a 10., Münchenből а п., Budapestről a 12., végre Bolognából a 13. sz. oklevél, illetőleg tervrajz ; mindmegannyi gyakorlatul szánt anyagközlés részletesebb feldolgozás nélkül, csak szűkszavú regesta kíséretében. Az egyes szövegek tartalmát így foglalhatjuk össze :
