Századok – 1918

Történeti irodalom - Temperley; Harold W. V.: History of Serbia. Ism. Marczali Henrik 182

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 188 osztrák a szlávok közös uralmáról álmodozott. A dualismus helyébe a »trialismus« lépjen, azaz a birodalom három részre oszoljon, egy osztrákra, egy magyarra és egy délszlávra. A dél­szlávnak Horvátországot, Boszniát, Dalmácziát és Dél-Magyar­ország egy részét kellett volna magában foglalnia. E politikának végczéija a magyarok lesülyesztése. Eddig a magyar egyenlő hatalmú az osztrákkal, de ha hárman vannak, a szláv részé a döntés, az pedig valószínűleg az osztrákkal tart. így a trialismus hasznosnak látszott, ugy osztrák mint szláv szempontból.« A trialismus népszerű volt és bizonyos körök politikusai pár­tolták, de hamis az a vélemény, mintha Ferencz Ferdinánd főher­czeg is hozzá hajlott volna. Veszedelme az, hogy igen drasztikus gyógyszer és könnyen ellenállásra, sőt felkelésre bírja a magyart. Ezért a mindig óvatos Ferencz József nem bírta magát erre elhatározni. Pedig a trialismus megoldotta volna a problémát, mert a délszlávok többet nyernek, ha ily hatalmas monarchiához tartoznak és abban megerősítik állásukat, mint ha a szerbekkel egy követ fúnak. Csakhogy a trialismus fegyveres ellenállásra bírhatja a magyarokat és ezért lehetetlen. »De ha ez lehetetlen, a »nagyobb Ausztria« nem az. Ez a phrasis elég határozatlan ahhoz, hogy magába foglalja a szlávok megnyerését és a biro­dalom központosított foederalisatióját. Mindenek fölött erős külső politikát hirdetett. Ez Aehrenthal gróf és tanítványai nézeteinek alapjául szolgált 1906—n-ig. Nem a tetteknek, hanem az eszmé­nek volt politikája.« »Lehet mondani, hogy a kiegyenlítés politikája a birodalmon belül véglegesen megbukott a szerb-horvát egységgel 1905-ben.« Ezzel a valószínűleg igaz mondattal a tudós szerző voltakép megdönti előbbi állításait. Azt az egységet Supilo hozta létre, már pedig későbbi cselekedetei méltán engedik azt a következ­tetést, hogy ezt az egységet nem horvát és nem szerb érdekben, még kevésbbé a monarchia érdekében kovácsolta össze, hanem külföldi, orosz és nagyszerb szolgálatban. Igazán furcsán szolgál­hatta volna az ilyen trialismus. Nem is azért ismertetjük szerző nézetét, mintha azt szent­írásnak tartanok, hanem annak bizonyítására, hogy milyen egy­oldalúan értesült az angol közvélemény a mi ügyeinkről. Nem a »sertésháború«, nem is Ausztria-Magyarország előretörése Szalo­niki felé a mai világháború oka, hanem az, hogy Oroszország Szerbiában 1903 óta mintegy lőporkamrát tartott, melylyel min­den neki tetsző pillanatban felrobbanthatta az európai békét. Ebben pedig 1908 óta segítőtársa Anglia is, mint magaviselete a boszniai annexio válsága alatt ki is mutatta. »Ausztria-Magyarország, nem lévén képes kielégíteni dél-

Next

/
Thumbnails
Contents