Századok – 1918

Történeti irodalom - Temperley; Harold W. V.: History of Serbia. Ism. Marczali Henrik 182

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 189 szláv alattvalóit, arra szorult, hogy annektálja Boszniát és megfélemlítse Szerbiát. Ez szükségkép beavatkozásra bírja az oroszt is, mindkét félnek szövetségesei is részt vesznek és a vége a világháború. így az, mi helyi elégedetlenségek sorozatának látszott, előbb vitára, aztán háborúra vezetett Szerbiával és végre a teljes felforduláshoz.« Ez tehát az angol felfogás, mely legalább is egyoldalú. Nem az annexio vezetett a háborúhoz, hanem az, hogy Szerbia, az orosz, franczia, angol, tán olasz segítségben is bízva, túltette magát minden nemzetközi jogon és törvényen. Különös, hogy míg a szerző elfogadja a nemzetében általános véleményt, még hol téves is, ott, hol saját észleleteiről és személyes benyomásairól szól, bámulatosan tárgyilagos és elfogulatlan. Ezért műve végső részének legértékesebb fejezete épen az annexióról szóló, melynek válságos napjait Belgrádban töltötte. Először is kijelenti (28g. 1.), hogy Bosznia s Herczegovina annexiója ellen alig lehetett kifogást tenni. Legkevésbbé Angliának, mely annak idején nem tiltakozott a bosnyák sorozás ellen. Másodszor kijelenti, hogy a szerb politikusok ez alkalommal annyira elvesztették az egyensúlyt, hogy kárt tettek saját ügyökben. »György trónörökös önönmagát felülmúlta indulatosságban. Az ő és híveinek magatartása azon az eszmén látszott alapulni, hogy Ausztria-Magyarország középkori vegyesek kötege, melynek darabokra kell törnie, ha ellene indul a szerb sereg. Ezért az absurditásért sokat kellett szenvednie Szerbiának.« Tehát monarchiánk vélt gyöngesége, melyet minden meg nem engedett módon valóvá akartak tenni, volt a világháborúnak egyik előidézője. Egyebekben is igazságos. Nem bántja a bolgárt, az albánt pedig egyenesen pártolja még a montenegróival szemben is. A munkához három, komoly tanulmány alapján készült térkép készült. Az első a középkori szerb államokat mutatja. Délen Prizrend jelöli a határt, északon Rudnik. Ez a határ mindig jó messze délre esik a Szávától és Dunától. A szerb aspiratiók ugyan nem nyerhetnek belőle táplálékot. A másik, a könyv elején, a háború előtti Szerbiát és Montenegrót mutatja, megjelölve azt is, mivel gyarapodtak a balkáni háborúban. Végre a harmadik a délszlávok földrajzi elterjedését mutatja. Ebbe már bosnyákok, horvátok, szlovének is be vannak foglalva. A magyarországi szerbséget épen nem tünteti fel erősebbnek a valónál. Ez a térkép azonban, mely a szerző tudományos becsületességének állandó emléke, nem nyerte meg egészen a censura tetszését. Isztria csaknem egészen kéknek, azaz délszlávnak — van jelölve. Ezért a könyv elejébe egy kis papírlap van betoldva : »Hiba (Erratum). Az Isztriai-félsziget nyugoti részének Trieszttől Póláig fejérnek