Századok – 1918
Történeti irodalom - Temperley; Harold W. V.: History of Serbia. Ism. Marczali Henrik 182
170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 187 chiának semmi oka nem volt, az addig érdekköréhez tartozó, de egészen ellenségeihez pártolt állam kímélésére. Itt a »firius« megállapítása igen fontos, mert a régi jó viszonyt nem Ausztria-Magyarország szakította meg, hanem a belgrádi királygyilkosság és a vele járó orosz befolyás. Ez az orosz befolyás aztán éreztette visszahatását. A délszláv kérdés, mint Bismarck mondta, Oroszországnak külügy, Ausztria-Magyarországnak belügy. Ezt a belső fejlődést szerző így mutatja be : A magyarországi szerbek hanyatlottak, de ezt a hanyatlást sokszorosan kipótolta a horvátoknak a délszláv ügyhöz csatlakozása. Ezt a coalitiót, mint tudjuk, 1905 őszén Supilo Ferencz hozta létre. »Ki kellett békítenem a horvátokat a szerbekkel, mert a kölcsönös harcz mindkettőt kimerítette volna. Sikerült megkötnöm a békét és semminő földi hatalom nem ronthatja többé le egységünket.« Dalmácziában is erősen fejlődött a szerb elem, párhuzamosan a tartomány gazdasági emelkedésével. »A spalatói városháza elé nemrég szökőkutat állíttatott a tanács. A szökőkút fölött egy istenasszony terjeszti ki karjait Szerbia felé, így jelképezve a dalmácziai szerbek reményeit. Horvátországét szintén symbolum fejezi ki : Jellasics szobra Zágrábban, mely kivont karddal mutat Magyarország felé.« Mikor Ferencz Ferdinánd főherczeg Spalatóba ért, jeges hallgatás fogadta, Daniló montenegrói trónörököst ellenben, ki a főherczeg üdvözlésére jött, olyan éljenzés, hogy beharsogta a tengert. »Az ilyen mozgalmakat a szerb hivatalos körök sympathiával és nem mindig tapintattal nézték.« Ilyen jelek voltak észlelhetők Boszniában is ; bár, mint Temperley megjegyzi, annyira elmaradt országban az alattvalók elégedetlensége nem szükségkép elítélése a kormánynak. Nagyon érdekes, mikép mutatja be Ausztria állásfoglalását e mozgalmakkal szemben. Oroszország elfoglaltsága Keleten volt egyetlen reménysége. E század első éveiben még lehetséges a szerbek és horvátok megnyerése. Oroszország még gyenge, Bulgária idegenkedik szabadítójától, Szerbia elégedetlen és lenézett, így lehető lett volna a kiegyenlítés a délszlávokkal. Erinek csak a magyar állhatta útját, már pedig a kiegyezes éltelmében mindegyik kormány önálló és a magyar oly szilárdul ragaszkodott jogához, hogy az osztrák nem igen mert beavatkozni. De az elégedetlenség növekedése arra bírta az osztrák államférfiakat, hogy még egyszer megfontolják a helyzetet. »A magyar rendszer megakadályozta a déli magyarországi szerbek és horvátok sorsának javítását és gátolt minden előmenetelt Boszniában. Ha egyáltalában el lehet intézni, azt csak egységes politikával lehet elintézni az egész birodalomban. Mivel pedig a magyar nem alkudott, az