Századok – 1918

Történeti irodalom - Temperley; Harold W. V.: History of Serbia. Ism. Marczali Henrik 182

170 TÖRTÉNETI IRODALOM. 18S Budapesten alapították, a szerb nyelv megújítója, a híres Vuk Karadzsics Bécsben, Budapesten és Karlóczán tanult és e helyeken adta ki munkáit. Ott jobb nevelésben részesült a papság. Szerbia Magyarországból kapta legjobb lelkészeit és püspökeit. Még soká, miután Szerbia visszanyerte szabadságát, a Dunától északra volt nevelési központja.« Nem különös ezek után politikai vagy vallásos elnyomásról komolyan beszélni ? Igaz, hogy az 1718—1739-ig tartó osztrák uralom nem volt népszerű. »A szerb paraszt csakhamar eléje tette a töröknek szeszélyes kegyetlenségét és lenéző türelmét az osztrák rendszeres vakbuzgóságának és szigorúságának. Sokan ki is vándoroltak török földre.« Az 1739-iki szerencsétlen belgrádi béke döntött Szerbia sorsa fölött : ez zárta el Szaloniki útját az osztrák hatalom előtt. Az 1788—90-iki háború ezen nem változtatott, noha Belgrád ismét, harmadszor, a császáré lett. Porosz nyomás alatt minden hódítást vissza kellett adni. Ebben a háborúban már szabadcsapatot alkottak a szerbek, mely az osztrákok mellett küzdött a török ellen. E szabadcsapatnak egyik hadnagya Kara Györgye, szabadságharczuknak leendő hőse és vezére. Ebből következett, hogy a szerbek most is Ausztriától, nem a távoli orosztól remélték felszabadításukat. Magával a szabadságharczczal aránylag röviden végez ; annyiszor elmondták azt mások. Kiemeli, hogy e szabadságharcznak igazi hőse a szerb paraszt. Kara György csak azért legnagyobb köztük, mert typusa a szabadság e szilaj fiainak. »Igazi parasztforradalom ez : nincs ellanyhulás, sem árulás, pedig még zsoldot sem kaptak és mindenki önként állott be katonának.« Ausztria, melybe bíztak, mit sem tett értük, Oroszország ellenben a bukaresti békében autonomiát és mérsékelt adót kötött ki részükre. Ez volt az első lépés azon túlnyomó befolyáshoz, melyet a czár később elnyert. Kara György felkelésének bukása után Obrenovics Milosnak sikerült hazájának békét és jogot szerezni. Inkább diplomata volt, mint hadvezér. Ravaszságát, megbízhatatlanságát a törökökkel való érintkezésnek tulajdonítja. Megvoltak benne azok a tulajdonságok, melyek oly nehézzé teszik a keleti politika megértését. Az annyiszor emelt vád ellen azonban, mintha ő ölette volna meg nagy elődjét, Kara Györgyét, védelmébe veszi szerző az Obrenovicsok ősét, bár elismeri, hogy ez is kitelhetett volna tőle. Milos iránt szigorú, de igazságos. Annál nagyobb előszeretettel szól fiáról, Mihályról, kinek kora halálát nagy nemzeti szerencsétlenségnek ítéli. Abban azonban téved, ha a gyilkosságban osztrák ágensek művét keresi. Maga is mondja, hogy a vérbosszú árnya lebegett az Obrenovicsok és Karagyorgyevicsok fölött. Ez