Századok – 1918

Történeti irodalom - Yolland; B. Arthur: Hungary. The Nations’ Histories. Ism. Pozsgay Rezső 172

TÖRTÉNETI IRODALOM. 173 a vezető politikusoknak, ismeri irodalmunkat, hazánk viszonyait, népünk lelkivilágát. Mindezek olyan szükséges tulajdonságok, a melyek vállalkozása sikerét nagyban előmozdítják. Felosztásában nem a királyok uralkodását, hanem a nemzet életének változatait követi. Nem elégszik meg annak megállapításával, hogy a mai hazájában letelepülő magyar kénytelen hozzásimulni szomszédaihoz, hanem a mi ennél nekünk becsesebb és a külföldre tanulságosabb, kimutatja, hogy a kereszténység felvétele után azonnal szembefordult a Kelet barbarismusával s míg Európa népei nyugodtan fejlődhettek, addig a magyar nemzet önként vállalt nemes feladatát önzetlenül teljesítette. Az entente jelen törekvéseire czélozva nyugodtan megállapítja, hogy csúnya dolog volna Európától, ha ily nemes áldozatokért a nemzet gyengítésével és földarabolásával fizetne. (VI. 1.) A Scotus Viatoroknak és a lelketlen izgatóknak szól a nemzetiségekről való megállapítása. A türelem és a tapintat, a melyeket már Szent István gyakorolt és ajánlott Imre berezegnek, lettek alapelvei a magyarok nemzetiségi politikájának. A magyar nemzet páratlan liberalismusára vall, hogy egy nemzetiség előtt sem zárta el a haladás, emelkedés útját. így emelkedtek az oláh származású Hunyadiak a legnagyobb méltóságra ; a magyar haza szeretete tette nemzeti vértanukká Zrínyit és Frangepánt ; ennek a csodás erőnek hatása alatt lett a szláv eredetű Petrovicsból a halhatatlan Petőfi. (36—37. 1.) Az újabb időben is részesülnek a nemzetiségek mindazon jogokban és előnyökben, a melyek a magyar anyanyelvű állampolgárokat megilletik. A közjogból is leczkét ad azoknak, a kik azt nem tudnák. Hangoztatja, hogy szabadságharczaink nem voltak lázadások, hanem a nemzet jogos harczai vallási és alkotmányos szabadságának biztosítására. A kiegyezésről szólva pedig azt mondja, hogy szokásos dolog, hogy a külföld Magyarországot Ausztria tartományának tekinti, akárcsak Csehországot. Pedig Magyarország nem az, hanem teljesen független, önálló állam, a melynek alkotmánya majdnem oly régi, mint Angliáé. Alkotmányos kormányzásának folytonosságát, a melyet Ausztria sohasem tudott teljesen elnyelni, sértetlenül fenntartotta s Ausztriával jelenleg is csak az uralkodó személye alapján és a közös védelem czéljából áll szövetségben. (279. 1.) A nemzetben rejlő alkotóerőt hangsúlyozza, midőn rámutat, hogy Magyarország, jóllehet a fegyverek zaja alig szűnt meg, kulturális tekintetben is mindig lépést igyekezett tartani a külfölddel. Szívesen utat nyitott az idegen térítőknek, iparos vendégeknek, tanító szerzeteseknek. Nagy Lajos korában már egye-