Századok – 1918

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1917-ben 1–64

10 LA M PÉRT H GÉZA. ból megértettem az te kegyelmed bosszúságát és nagy jeles kárát, kit tudja kegyelmed, hogy igen bánok, ezzel penig meg is mutatom, hogy bánom és nem én akaratomból vagyon ; mert Írtam róla Dézsházy Istvánnak, az mi dolgossonknak, oda Vízaknára, hogy ki jöjjen és ez kegyelmeddel lőtt dolgot meg lássa. Meg látván az Baxay Bernálddal te kegyelmed minden káráról és bosszúságáról eleget tetessen. Baxay Bernáldnak is ezen képpen meg irtam, annak felettén te kegyelmed kedvét lelje. Ezről meg esméri te kegyelmed, hogy nem mi akaratunkból vagyon, mert tudja kegyelmed, hogy én az vagyok, az kinek magamat mondtam és az mi ne ven magamat ajánlottam, mert •én te kegyelmed barátja vagyok. Ez levél költ Budán, Szent Emrich (Imre) királ napján, anno domini 1510. László deák Szalkay, Érdélnek és Máramarusnak kamara ispánja.« Kívül : »Ez levél adassék vitézlő és tisztelendő Bánffy Ferencznek, Doboka, uramnak és barátomnak.«1 Ide kell sorolnunk harmadikúl Bökény (vagy Bekény, Bekényi) Pál (Corvin János almási várnagyának) Bakócz Tamás esztergomi érsekhez intézett következő levelét : »Én szerető érsek uram. Nincsen mit tennem, váltigen szégyenlem, de az nagy szegénység és betegség téteti velem. Azért könyörgök mint kegyelmes uramnak, tekéncs az te kegyelmességeddel reám, segélj valami kelcséggel, mert nincsen kinek könyörgenem, csak te kegyelmednek, azért könyörülj rajtam, nemes uram ! Jó választ várok, mint uramtól. Királ halála után veszte Bornemissza ; herczeg halála után Peteö Tamás, Rattkay Bencze. Ezek fosztának meg, minden marhámból kivesztenek. Bökény Pál szegény szolgád.« Kívül a czímzés : »Reverendissimo domino gardinali (így !) Strigoniensi, domino meo dignissimo.« 2 Ebből a levélből, mint látjuk, hiányzik a dátum, de az Orsz. Levéltár meghatározása szerint a levél kétségtelenül az 1510. év körül kelt.3 1 Erdetije a gr. Károlyi-cs. levéltálában. Közölte (hasonmásban is) Géresi : A nagykárolyi gr. Károlyi-cs. oklevéltára cz. kiadványában. III. 71—72. L, a következő megjegyzéssel : »Papíron negyedrész ívre írva, melynek alsó része szakadozott, hajtásán szúró gyűrűs pecsét, a kétfelé osztott pajzs alsó felében heraldikai liliom, a pajzs felett L. Z. betűk. Már előzőleg közölve : Döbrentei : R. M. Ny elverni. II. és Horvát István : Tud. Gyűjt. 1835. IX. 2 Eredetije az Orsz. Levéltárban (Dipl. 35006. sz.). Közölte Dr. Iványi Béla a M. Nyelv. I. évf. 5. füzetében (hasonmással is). 3 Bővebb adatokkal igazolja e megállapítást Dr. Iványi u. ott.