Századok – 1918

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Küzdelem a nemzeti királyságért 142

FRAKNÓI V. — KÜZDELEM A NEMZETI KIRÁLYSÁGÉRT I505-BEN. 155 gyeimet sem a megválasztandó királytól, sem az országtól nem kaphatnak és örök szolgaság, parasztság járma alá hajtatván, bűnükért a büntetést örök időkre fogják viselni. VII. Ezen szövetség lényegesen különbözik mindazon frigyektől, a melyeket korábban és későbben az ország főrendéi, saját érdekeik megóvására, egymással kötöttek. Azoknaö, kik azt megalkották és abban részt vettek, nemzeti eszmény megvalósítása lebegett szemeik előtt. Ezért nem szorítkoztak kötelezettségek vállalására ; szükségesnek látták czéljuk jogosultságát az érvek egész sorozatával bizonyítani. Ezeket a szövetségi okirat fogalmazója, Werbőczi valószínűleg országgyűlési beszédeiből kölcsönözte. A jogtudós komoly lelkiismeretességét, szigorú logikáját, szabatos nyelvét elnémítja a néptribun hatásvadászó phraseológiája. Kiindulópont gyanánt szolgál neki azon állítás, hogy nincs nemzet, mely nem a saját véréből választja királyát. Pedig az ő korában a magyart és a csehet kivéve, a nemzetek egyáltalán nem választottak uralkodót, hanem azokat örökösödés útján kapták; sőt mikor a dinasztia férfi- és női ágon kihalt, belenyugodtak abba, hogy az utolsó leánysarj idegen származású férje foglalja el a trónt. Ilyen eset fordult elő Burgundban és Spanyolországban ; sőt Csehország rendei a szabad királyválasztás jogát gyakorolva, lengyel herczegre adták szavazatukat. A magyarországi királyokról szóló ítélet a történelem lapjain nem talál igazolást ; egyrészről Salamon és Kún László, másrészről Károly Róbert, I. Ulászló és Albert uralkodása bizonyítja, hogy nem mindegyik magyar származású uralkodó hozott az országra hasznot és nem mindegyik idegen származású szolgáltatott okot arra, hogy tunyasággal és a nemzet iránt ellenséges érzéssel vádoltassék. Megmagyarázhatatlan az, hogy a dicsőségesen uralkodó nemzeti királyok sorába nem veszi föl szent Istvánt, szent Lászlót, Kálmánt és IV. Bélát, ellenben beiktatja II. Endrét, a ki alatt az ország vészteljes zavarok és belső háborúk színhelye volt. Az okirat a szabatosság hiányában is szenved. Azon megállapodás, hogy a választást jövőben mindig a Rákoson ejtik meg, az abban lappangó gondolatot, hogy a választásnak a fejenként meghívott köznemesség részvételével kell foganatosíttatni, nem fejezi ki kellő határozottsággal.