Századok – 1918

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Küzdelem a nemzeti királyságért 142

156 FRAKNÓI VILMOS. Bizonyos tekintetben önmérséklés jele az, hogy a Habsburg-házról és örökösödési igényeiről nyiltan említés nem történik, hanem »némely szomszéd fejedelemről, kik az országot kézrekeríteni vágynak« van szó. Ez azonban fogyatkozásnak is minősíthető, mert a helyzet tisztázása az 1491. évben a király és a főrendek egy része által vállalt kötelezettségek érvénytelenségének világos kijelentését követelte volna ; annál inkább, mert a szövetség egyedül Miksa és nem más »szomszéd fejedelmek« törekvéseinek meghiúsítása végett alakíttatott meg. Megalapítói két eshetőségre gondoltak : arra, hogy még Ulászló életében intéztetik az ország ellen támadás ; és arra, hogy Ulászló fiörökös hátrahagyása nélkül bekövetkező halála után a nemzet által megválasztandó magyar nemzetiségű király ellen lép föl Miksa fegyver hatalmával. Mindkét esetben a szövetség tagjai kötelesek a támadó ellen, a törvényben megállapított honvédelmi kötelességeik teljesítésével »holtig harczolni.« Súlyos büntetést szabnak azokra, kik »ellenkezőleg mernek cselekedni«, a mi kétséget támaszt arra nézve, vájjon azokat értik-e, kik idegen trónkövetelőhöz csatlakoznak, vagy azokat is, kik vele szemközt honvédelmi kötelességeiket nem teljesítik. Ezeket előre a hűtlenség bűnében marasztalják el és »örök szolgaság, parasztság állapotára« kárhoztatják, azon hozzáadással, hogy nekik sem a megválasztandó nemzeti király, sem az országgyűlés meg ne kegyelmezhessen ; oly rendelkezés, a melylyel a szövetség tagjai jogkörükön túlléptek. A szövetség tagjainak névsorát fönntartotta a szövetségi okirat. Az esztergomi és kalocsai érsekek után hét püspök és a vránai perjel következik. A világi tagok ilyen sorrendben vannak fölsorolva : a nádor, az országbíró (ki egyúttal erdélyi vajda), Zápolyai János szepesi gróf, Újlaki Lőrincz herczeg, a temesi gróf, a tárnokmester, a főajtónálló, a főlovászmester, a főpinczemester, a főkamarás, két úr méltóságuk megjelölése nélkül, a nándorfehérvári bán, a szerb deszpota, a kincstartó, kilencz úr méltóságuk megjelölése nélkül, két horvátországi bán, a másik királyi főajtónálló, a székelyek ispánja, a pozsonyi gróf, bárói rangban levő két úr, a szörényi bán, a klisszai bán, a budai bán, négy úr méltóságuk megjelölése nélkül, az alnádor, az alországbíró, a négy ítélőmester (ezeknek egyike Werbőczi), egy úr méltósága megjelölése nélkül, a csongrádi főispán, a tatai várnagy. Utánuk százhuszonötén következnek, méltóságuk, hiva-