Századok – 1918

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Küzdelem a nemzeti királyságért 142

154 FRAKNÓI VILMOS. nemzet« erkölcseit és szokásait nem sajátították el, inkább a tétlenségben és nyugalomban, mint a fegyverforgatásban keresték kedvüket ; a minek következtében Ráma, Szerbia, Galliczia, Lodoméria, Bulgária és Dalmáczia az országtól elidegeníttettek. Hitük szerint mindez nem következett volna be, ha a magyar nemzet, édes szülőföldjéhez ragaszkodva, saját kebeléből választ és nem külföldön keres királyt ; utalnak II. Endre, Lajos, Mátyás és más királyok fényes tetteire, melyek a szczita nemzetet dicsőségben tündöklővé tették, hírét az egész földkerekségen elterjesztették, csillagokig emelték ; míg tehát azok kik a magyar törzsből emelkedtek királyi polczra, mindnyájan hasznot szereztek, kárt egyik sem okozott a hazának, ellenben azok, kik idegen nemzetek köréből hivattak meg, az országra veszedelmet hoztak, életerején gyakran kegyetlen ellenség gyanánt könyörtelenül rágódtak, a nemzetet kimondhatatlan gyalázattal illették. Ebből azután levonják a következtetést. A súlyos bajoknak, a nagy károknak valahára véget kell vetni ; meg kell akadályozni, hogy azon esetre, ha Ulászló király, »ki a nemzetet kegyelmesen és nagylelkűen fönntartja és több szabadságát megújította,« fiörökös nélkül talál elhúnyni, az országot idegen fejedelem erőszakosan foglalja el és örökös szolgaságra juttassa. Mivel a földkerekségben nincs nemzet, mely nem saját véréből választja királyát, ők sem engedhetik, hogy hazájuk, mely a kereszténységet mindenkor vár és pajzs gyanánt védelmezte, más országoknál alábbvaló és boldogtalanabb legyen ; ezért elhatározták, hogy ezentúl örök időkön át, valahányszor a király meghal és utána férfisarj adék, kinek jog és szokás erejénél fogva örökségébe kellene lépni, nem marad hátra, idegen nemzetségből származók mellőzésével, kormányzásra alkalmas és képes magyart fognak a Rákos mezején és sehol másutt királylyá választani. Mivel pedig némely szomszéd fejedelmek szertelenül vágynak az országot hatalmukba ejteni és oda törekednek, hogy azt vagy egyes részeit, a királynak férfiivadék nélkül bekövetkező halála után, sőt még életében is, fegyveres erővel megtámadják, meghódítsák : mindnyájan, a maguk és ivadékaik nevében, igérik, hogy ilyen támadással szemközt, a törvényben meghatározott hadakkal, szükség esetén közfölkeléssel, egymást segíteni fogják, az ellenséggel szembeszállnak, a hazáért halálukig harczolni meg nem szűnnek, míg az országot előbbi állapotába vissza nem helyezik ; azokat pedig, kik ellenkezőképen cselekedni merészelnek, örök időkre az ország iránt hűtelenek gyanánt fogják tekinteni, a kik ke-