Századok – 1918

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1917-ben 1–64

8 LA M PÉRT H GÉZA. íme, itt azt látjuk, hogy míg a levél érdemleges, hogy úgy mondjuk, »komoly« része latin nyelvű, addig Imre úrfi szívbéli érzelmei, melyeket nyilván a Kállay-ház egyik bájos virágszála, Krisztina leányasszony iránt érzett, már magyar nyelven ömlenek, szinte rímbe, ritmusba csendülő szavakba . . Ilyenformán azt is mondhatnók, hogy ez a legrégibb, eddig ismeretes, noha csak felemás magyar missilis levelünk. A következő i486, évből is volna egy nyomtatásban már többször is kiadott, de alkalmasint csak töredékes magyar levelünk, mely a közlések szerint így hangzanék : »Édes testvérem. Köszönöm a M-Nestienek keldek zent Erekliet. János Urunk a nag giori pre post val Budán meg meg lez, minden agságtok meg meg lez. Isten veitek. Tichon. Zent Pál napian étszaka i486. Albert Apatúr.« Ez bizony így, ebben az alakban, meglehetősen rövid és értelmetlen levelecske volna. Mindössze is legfeljebb csak annyit tudhatunk meg belőle, hogy 1486-ban Albert volt a tihanyi apátúr, a ki valakinek (vagy a kinek valaki) szent ereklyét küldött.2 * Ezzel azután el is érkeztünk a XVI. századhoz, melynek első negyedéig, illetve a mohácsi vész esztendejéig, 1526-ig terjed ezúttal vizsgálódásunk. Ebből az időszakból tudjuk 1 Nagy Gyula szerint : Krisztina Parlagi György leánya s egy évvel később Enyingi Török Imre felesége (e levél írásakor jegyese lehetett) és Kállay Jánosnál, ki testvérét bírta nőül, mint sógoránál tartózkodott. (M. Nyelvőr VI. no. 1.) a E levél eredetijét, melyet írója, a tihanyi apátúr, állítólag testvéréhez : K. Bálint deákhoz küldött Máramarosba, nem ismerjük. Első közlője Veszprémi István (Succincta medicorum Hung, et Transilv. Biographia Viennae. Cent, altera. Parte post. 197—198.) egyik debreczeni nemes család iratai közül másolta ]e, de valószínűleg csak hiányosan s így inkább csak töredéknek tekinthetjük és oly értelemben tulajdoníthatunk neki értéket, mint Döbrentei, hogy »e kis példa megint ahhoz csillám, hogy 1400 és 1500 között is csak írt némely vérmesebb magyar pap latinban járatlan rokonainak egyszer-másszor tudósítást anyja nyelvén«. Döbrentei még azt is megjegyzi, hogy »eddigelé magyar küldött levél ennél régibb időbeli nem találtatott« és sajnálja, hogy Veszprémi nem jelzi annak a nemes családnak a nevét, melynek levéltárában az eredeti lappanghat s így ezt is újra feltalálni kell a hazafiúi buzgó szorgalomnak«. (R. M. Nyelvemlékek II. 360.) Mindenesetre kívánatos lenne, hogy D. óhaja teljesüljön. — Veszprémitől átvette e levelet Katona is