Századok – 1918

Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1917-ben 1–64

A MAGYAR LEVÉLÍRÁS KEZDETE. 5 ból és visszamenően a következő korszaknak, a XVI. század elejének, rendelkezésünkre álló anyagából következtethetünk. A XV. század legvégéről, nem ugyan eredetiben, de hiteles átiratban (Vér András 1493. évi pár sornyi »menedéklevelén» kívül) maradt ránk még két érdekes, ez ideig kevésbbé ösmert, csak a múlt század második felében napfényre került magyar írás. Ezek bár nem missilis levelek, de mint a magyar nyelv használatának e korban felette értékes, hiteles documentumai, szintén tárgyunkba kapcsolódnak. Az egyik Csáky Benedek1 1490 decz. 21-én Adorján várában kelt végrendelete, melynek bevezető része így szól :2 »Én Csáky Benedek, jóllehet testemben beteg vagyok, de mind az által eszemben egészséges és épen vagyok, meggondolván az hajlandó és csalárd világot, hogy nem sok ideig maradandó, de az ő követőivel egyetemben igen hamar, mint az folyó víz elmúlandó, mely világ gyakorta az tudatlanokat az ő hizelkedésével megcsalván, nagy nyavalyás keserűségekre szokta levetni. Meggondolván viszontag az mennyei hazámnak gyönyörűséges nyugodalmát, mely vég nélkül megmaradandó : akarom azért szentséges Ur Teste vétellel az rothadandó testet örökkévalóval, és az elmulandót vég nélkül valóval elváltoztatni és ez földi hazát örök és mennyei palotával elcserélni. Minden dolgaim felől és idő szerint való javaim felől, melyeket az Isten adott énnekem, szabad akaratom szerint és gondolkodott elmével, ez következendő testamentumot tészem és rendelem erősségesen, az én tulajdon pecsétemmel, mellyel élek, megerősítvén. Ilyen módon : hogy mikoron az Felséges Istennek tetszik ez halandó életből az örök nyugadalomra híni, tehát mindeneknek előtte az én szegény lelkemet az Felséges Istennek ájtatosan ajánlom az Szenteknek Társaságában béadván ...« 3 Ezután jön a rendelkező rész a temetésről, adósságairól és javairól, melyeket feleségére, »az nagyságos Apolloniá«-ra 1 Csáky Ferencznek, Bihar és Szatmár vármegye főispánjának, a Hunyadiak bizalmas hívének fia. 2 Minthogy az itt részben vagy egészben bemutatott levelek és egyéb írások egy részének eredetijéhez hozzáférni, legalább ez idő szerint, nem áll módunkban, azokat nem betűhíven, hanem a kiejtés, illetve értelem szerint adjuk, már csak az egyöntetűség kedvóért is, de meg, mivel művelődéstörténeti szempontból (a mi itt főszempontunk) a betű szerint való közlésnek amúgy sem lenne különösebb fontossága. — A levelek eredeti vagy közlési helyét mindenütt jelezzük. 8 A gyulafehérvári káptalan 1688. évi átiratában, a gr. Csákynemzetség lőcsei levéltárában (CCC. Fase. Trans. VII.). Közölte egész terjedelmében a Századok 1873. évf. 648—49. 1. Sváby Frigyes.