Századok – 1918

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 113

HORVÁTH MIHÁLY. 119 mely feladatát csak akkor oldja meg, ha a társadalom czéljait előmozdítja : egyesek, nemzetek s az összes emberiség nemesbítésére szolgál«. A műveltség és a szabadság eszméit kell gyarapítania. Nagyon helyesen figyelte meg, hogy a magyar történetírás az újkort teljesen elhanyagolta. Alakulásakor még a vezetése alatt álló Történelmi Társulat is csak 1711-ig ment a kutatásokban. Ez az oka, hogy a külföld az ő korában kevéssé és ferdén ismerte, sőt most is csak úgy ismeri hazánk viszonyait, nemzetünk régi törekvéseit, mostani óhajtásait. Fájdalommal sóhajtott fel, mikor a külföldi csodálkozott előtte, miért nem fogadja Magyarország hálásan azt az alkotmányt, melyet 1861-ben a nagylelkű császár octroyált népeinek. Miért vonakodik a képviselettel megajándékozott ausztriai népekkel közösen, parlamenti úton intézni a maga ügyeit, miért nem küldi képviselőit a Reichsrathba ? De ha a Huszonötév Története megjelenése idejében még Deák Ferencz sem némíthatta el a Lustkandlokat, biztosra lehetett venni, hogy olyanok, kik a történelemben is a napi politika érdekeit keresik, továbbra is tusakodnak a megismert igazság ellen, a mi pedig a Szentlélek elleni hét főbűn közé tartozik. És Horváth Mihálylyal csak azért kell-e nekik megbocsátani, mert nem tudják, mennyivel becsesebbek, szabadabbak, — egyéniségének mennyivel inkább megfelelnek azok az intézmények, a melyek az ősöktől századokon át lerakott alapon a XIX. század első felében kifejlettek ? Nemzetünk velük együtt emelkedett férfikorára s azoktól megfosztatni : egy volna a halállal. Ezek az urak — Horváth szerint — értik Irland óhajtásait, értik az akkor még az olasz egység után sóhajtozó Velencze vágyait, értik a lengyelek hősies küzdelmeit és önfeláldozását ; de nem értik a mi nemzetünk nyögdeléseit, sóvárgásait ; mert nem ismerik legújabb korának történelmét. Ezt Horváth a Huszonötév és a Szabadságharcz története megírásával ösmertette meg. Joggal hitte, hogy leghívebben ezekkel rótta le hazája iránt tartozó kötelessége adóját. Ez volt életének leghazafiasabb, legáldásosabb tette ; polgártársai elismerését, háláját ezekkel érdemelte meg legjobban. Olyan ez a történelemben, mint Széchenyi három »nem emberkézzel« írt műve a politikában. A XIX. századnak egy nemzet legeszményibb küzdelmeit megörökítő hat kötetét, Horváth Mihály legszebb alkotását kell »érett észszel, józanon« olvasnunk, hogy megértsük, a mit barátja, Vörösmarty a könyvtárban elgondolkozva értett meg : újabb szellem