Századok – 1918
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 113
HORVÁTH MIHÁLY. 115 tesi ünnepen pedig a gymnasium »Horváth Mihály-önképzőköre« tagjait Balázsovits Norbert igazgató méltán figyelmeztette,1 hogy ernyedetlen szorgalom, kitartó munkaszeretet, példás, önzetlen hazafiság jellemzi egész életét, mely a tanulóifjúságnak mindenkor követendő például szolgálhat. Ugyanakkor Békefi Rémig a Magyar Történelmi Társulat emlékünnepén 2 valóban a magyar nemzet nevelő mesterének nevezte őt, mert a nemzet történetét egységes képben rajzolta meg olyan műben, hol a felfogás önálló, a szerkezetet összhang tartja össze, a tényeket igazság tolmácsolja, a tévedéseket egyszerű felfogás magyarázza meg, a hagyományt a kegyelet kímélete kezeli, az író tollát lelkiismeretesség vezeti, nyilatkozatait a felelősség tudata hatja át s megérzik rajtuk, hogy egy egész nemzethez szólnak. Szívének nemessége, kedélyének mélysége, eszének ereje, jellemének rendíthetetlensége, hazaszeretetének mérhetetlen volta még nem emelné a nagyok sorába. Hiszen épen az ő történelmi műveiből is tudjuk, hogy nem kevés azoknak a száma, kiknek életéből mindeme szent tulajdonságoknak sugara felénk ragyog, fényt, meleget áraszt. De nem több ez annál, mint a mennyi a jók és az igazak része. Példaképek ; az emberi, polgári, hazafias erények példaképei. Vonzhatnak, de nem vonzanak szükségképen. Azonban a ki úgy élt, hogy valóban hatott is korára ; ki egész nemzedékeket nevelt fel ama kötelességekben, miknek összessége teszi az embert és hazafit ; a ki a maga szíve nemességét, esze erejét, jelleme rendíthetetlenségét, hazaszeretete mérhetetlen voltát másokba is átültetni képes ; és átülteti úgy, hogy a kebléből kisugárzó szent tulajdonságok azoknál, kikre átszármaztak, ősi örökségnek látszanak : az ilyen ember valóban a nagyok közé tartozik. Alig harmincz esztendős korában állt oda, a haza oltárához, hogy éleszsze rajta a polgári kötelesség tüzét. Könyveiben negyven év alatt alkotta meg a honszeretet történelmi kánonát. A mit Kossuth a publicistikában, Petőfi pedig dalaiban tett, azt tette ő az oknyomozó történetírás mezején. Tudta, látta, remélte, hogy Magyarország volt is, van is, lesz is ! Nem kicsinyelte, de kelleténél nagyobbra nem is becsülte a munkát, hogy annál vakítóbb színekkel fesse a jövendőt. Az adatok halmazával bizonyította be, hogy a 1 1909 október 23. A gymnasium 1909-10. évi értesítője 15. lapján. 2 1909 október 21. Beszéde : Századok, 1909. 713—730. 8*
