Századok – 1918

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Horváth Mihály - 113

116 MÁRKI SÁNDOR. mult a mi letelünk egyik alkotó eleme, jövendőnk legegyenesebb útja. öndicsekvéssé nem aljasította a lefolyt idők nagy eseményeinek elbeszélését. Szeretettel, lelkesedéssel, majdnem rajongással csüngött rajtuk, de a jövendő nagyságát előkészítő tanulságokat keresett bennök. Érző szívének melegét nem zárta el a történelemtől ; de nem lankasztani, hanem nagyobb munkára ösztönözni akart vele. Nem bírálta szárazon a tetteket. Nem tudta, mi a szeretetlenség, a száraz szigorúságnak ez a fanyar gyümölcse. De ítélet volt minden sorában, megismert igazság ; s a mikor az észhez szólt, a szívhez is szólt. Valót írt, de egy költő ajkaival lelkesített. Kezében nemzetünk története néha nemzeti epos lett. Hiszen balladán, eposon kezdődik a nemzetek történettudása, mely többnyire egy-egy hőskorra vonatkozik. Nemzetét azonban nemcsak fegyverek zajában, trombiták harsogásában, dobok pergésében, rohanó paripák tüzes fuvásában tanította lelkesedésre, hanem abban is : a béke áldásos műveit miként kell a végső esetben szívünk vérének hullatásával biztosítani. Történetírásunkban csendes, békés forradalmat épen ezzel a felfogásával okozott. A Magyar Történelmi Társulatban már a megalakuláskor megkérdezte az ifjaktól : »Ha a történelem világításában kellőleg méltányoljátok becsét mindannak, mit az elmúlt korok hagytak reátok, — nem fog-e szívetek hálával eltelni a lehúnyt nemzedékek iránt, melyek a javakat számotokra is súlyos munkával szerezték ? És ha az értelem világával érző szív is egyesül bennetek, vájjon fogtok-e ezen magas kötelmekről magatoknak számot adhatni a nélkül, hogy egy titkos vágy ébredne bennetek : a jövő nemzedéknek fizetni le azt az adósságot, melyet a múltnak le nem fizethettek?« Szerinte a magyar historikus feladata abban áll, hogy a letűnt nemzedékek életének s munkásságának minden mozzanatát felkutassa, a történelmi kritika világánál részletezze és osztályozza ; s ekként nemzetünk múltjának minden elemét összegyűjtvén és rendezvén, nemzetünknek oly történelmét írhassa meg, a mely ennek hűséges képe legyen szellemi és anyagi, társadalmi és politikai munkásságában egyaránt. Valóban nem csupán a hadi dicsőség nagyságához képest szerette multunkat. A Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak mellett tisztelni tudta azt az egyszerű német, flamand vagy olasz hospest is, ki — hogy kenyerét megkeresse — már az