Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Katholikus Szemle 102

102 TÖRTÉNETI IRODALOM. Terézia tehát a maga elhatározásából fordul a nemzethez s a rendek a pillanatnyi, lelkesedő elhatározásból fakadnak a híres kiáltásra, kifejezést adva modern nemzeti érzületüknek. Felismeri ennek jelentőségét Montesquieu is. Viszont a jelenethez tapadó sok hamis hagyomány, hibás beállítás jórészt Voltairenak idevonatkozó megbízhatatlan munkájára vezethető vissza. —- I. Loserth ismerteti egészben elismerően Andreas Veress : Acta et epistolae relationum Transylvaniae Hungariaeque cum Moldavia et Valachia. Vol. primum, 1468—1540 (Fontes Rerum Transylvaniearum torn. IV.) kötetét. — Rövid, bennünket érdeklő ismertetések még : H. Marczalitól : Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog- és Társadalomtudományi szakosztályának Évkönyve, 1913—1914. Szerkeszti Bochkor Mihály, továbbá I. Loserth A. Luschin v. Ebengreuth : Österreichs Anfänge in der Adria cz. munkáról. Végül néhány ismertetés a háborús irodalom köréből. Huszadik Század. 1917. 9—10. sz. Braun Róbert : Párhuzam az osztrák és a magyar belpolitika közt, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre. Megállapítja, hogy Metternich óta az ausztriai németség nagyobbszabású államférfiút nem mutatott fel, Magyarország ellenben sokat köszönhet kiváló politikusainak. Ennek magyarázatát abban találja, hogy Magyarországon a vármegyei élet kitűnő előiskola a politikusok számára, Ausztriában ellenben a fegyelmezett katonatiszti kar és a munkához szokott hivatalnokok pótolják a politikusokat. Nemzetiségi szempontból azt állapítja meg, hogy a magyarországi nemzetiségek műveltsége közelebb áll a magyar kultúrához, mint az osztrák nemzetiségeké a némethez s ebből arra következtet, hogy itt a nemzetiségi önállóság kérdése indokoltabb. — Neufeld Béla : A nemzetiségi kérdés lélektanához. A nemzetiségi egyenjogosítás jelszavát törekszik bölcseleti szempontból megindokolni. — Zoard Ignácz : A palesztinai zsidó település problémájához. Azon okokat törekszik feltárni, melyek a település eredményeit eddig meghiúsították. — Rudas Zoltán az 1917. évi német annexiós irodalomról ír. Pogány Béla pedig Solvigiffnak »Russland und Europa« czímű s az orosz kulturát elemző tanulmányát ismerteti. il. sz. Benda Jenő : Az uszító sajtó. A sajtónak a közvéleményre gyakorolt óriási befolyását törekszik szemlélhetővé tenni. — Marót Károly Wilamowitz Moellendorff munkáinak fogyatékosságait tárja fel. — Drerup »Demosthenes und seine Zeit« czímű könyvének s Ludo Hartmann »Hundert Jahre italienischer Geschichte« czímű munkájának ismertetései. Katholikus Szemle. 1917. Deczember. Hadzsega Gyula.: A missziók a háborúban czímmel beszámol először arról, hogy milyen a missiós ügy helyzete a hadviselő országokban, nevezetesen a központi hatalmak területén, azután ugyanily módon beszámol a gyarmatokról is. —- Schiff Péter : Anglia és Francziaország semlegessége az amerikai polgárháború idején. 1861—65. cz. czikkében megállapítja, hogy a polgárháború korában a két vezető entente-hatalom épen oly lazán értelmezte a semlegességet, mint az Unió a világháborúban. Akkor ez államok rokonszenve politikájuk minden »demokratikus« irányító elve ellenére a haszon folytán az abolitionista államok felé hajlott s ennek megfelelően a Czirkálóharcz és blokádtörés támogatásával megteremtette a mintát az Unió fegyver-, municzió-, sőt emberszállító semlegességéhez. Akkor persze az Unió másként látta a dolgokat, úgy hogy egyszer-kétszer csaknem háborúra került a dolog. — Réthei Prikkel Marian harmadik, befejező részét adja Őseink és