Századok – 1918

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Ethnographia - 99

100 TÖRTÉNETI IRODALOM. Gyula : Arany János és a hagyomány. (Első közlemény.) A népszellem irodalmi érvényesítésén fáradozó Kisfaludy-Társaság örök érdemet szerzett magának avval, hogy 1846-ban kitűzött pályázatával Arany János >>Toldi«-ját világra segítette. A mű sikere addig példátlan volt, csak Aranynak támadtak komoly kétségei a monda tárgyát és földolgozását illetőleg. A »Toldi« sikerének és Arany aggodalmainak közös lélektani rűgója az volt, hogy Arany »mondát mesélt el«. Szeme előtt Petőfi »János vitéz«-ének mesevilága lebegett, holott az ő ereje épen az epikában volt. — Solymossy Sándor : Arany János népiessége. Arany gazdag költői termelésén minduntalan átüt a népi környezet állandó hatása, müveiből legtöbbször a magyar föld népének lelke szól ; főképen népies tárgyú és hangú költészete alig egyéb, mint a magyar folklore ideális megnyilatkozása ; a hagyományok tisztelete tekintetében pedig közelebb áll a néphez, mint a legtöbb műköltő. Mindennek igazolására Arany egyéniségének néhány szembeszökőbb vonását emeli ki. — Bán Aladár : A Toldi-monda alaprétege. Toldi Miklós alakja nem történeti, hanem népmesei : az ú. n. »nemzeti óriások« közé tartozik ; alakját és nevét az ország majd minden részében ösmeri és ösmerte a magyar nép. A »Toldi« névhez fűződött mondák egybekapcsolódása hosszú fejlődés eredménye és benne három réteget lehet megkülönböztetni. Az első az óriások körébe tartozó hősről szól, a második az Ilosvai előtti népköltési lerakódmány, a harmadik a kalandoroknak az a sorozata, melyeket Ilosvai és lantos társai kapcsoltak össze a népszerű hagyománynyal. — Szegedy Rezső : Ki volt Jankó Szibinyáni ? Zlinszky Aladárnak és Tolnai Vilmosnak ebben a kérdésben korábban elért eredményeit óhajtja kiegészíteni a közismert szerb monda keletkezésének, elterjedésének, változatainak, fennmaradásának vizsgálatával. — Tagányi Károly : A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. (I. közi.) A hazai élő jogszokások eddig külön kutatás tárgya nem voltak ; a néprajzi és nyelvészeti munkálatok úgyszólván önkéntelenül mégis jelentékeny anyagot halmoztak föl a népnek jogi életére vonatkozólag. Ennek szemmeltartásával, bár az időt nagyon előhaladottnak találja már az ilynemű kutatásokra, mégis sikert remél — »csak akarnunk kell«. A munkálat érdekében első sorban a külföldi hasonló czélú gyűjtések eredményeit, szempontjait és módszereit ösmerteti részletesen. — Róheim Géza : A kazár nagyfejedelem és turulmonda. Kimutatja, hogy egy bizonyos »sacrális királyság« totemistikus állapotában megvolt a honfoglaló magyarságnál is, még pedig a török-tatár népeket jellemző és a történelmileg kimutatható kazár befolyásra valló formában. »A magyarok szent fejedelmüket a totemállat fiának tartották és ereje fogytát gyanítván, ünnepélyesen feláldozták.« —- Néphit és népszokások. Az Őrség száz évvel ezelőtt. Mészöly Gedeon közöl mutatót egy a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található kiadatlan műből, melynek teljes czíme : »Eőrséghnek Leírása, úgymint : Annak Természete, Története, Lakosai, ezeknek szokásai, nyelvszokása, a' mellyeket öszve szedegetett Nemes-Népi Zakál György 1818-dik Esztendőben.« — Népköltészet és népzene. Relkovió Davorka : Gebhardt János magyar mondaközléseiről. Gebhardt János bécsi német író, volt pesti német nyelvtanár »Heilige Sage«, »Neue Folge der heiligen Sage« és »Österreichisches Sagenbuch« cz. gyűjteményeinek hazai vonatkozású vagy tárgyú darabjairól ad számot. — Irodalom. Bibó István : Gróf Teleki Pál, A földrajzi gondolát története. Leszögezi szerzőnek azt a megfigyelését, hogy a néprajz együtt fejlődött a földrajzzal, de hibáztatja, hogy nem fejtette ki bővebben