Századok – 1917
Történeti irodalom - Kováts Gyula: Hajnik Imre emlékezete. Ism. –y –r 75
76 TÖRTÉNETI IRODALOM. 76'. tázatlan kérdésekre bukkan. Ezek a nehézségek terelik át az összefoglaló munkásságról a specialis tanulmányokra. A czél azért továbbra is a rendszerezés, de ezt a nehézségek bizonyos szűkebb körre szorítják. »Európai egyetemes jogtörténetéiből csak a középkori rész jelent meg. »Magyar alkotmány és jogtörténete« csak az Árpádok korszakát ölelte fel, tehát mindkettő abbamaradt, de utolsó nagy munkája, »A magyar bírósági szervezet és a perjog az Árpád- és Vegyes-házbeli királyok alatt« olyan pompás és nagyszabású rendszerezés, a mely maga érdemes arra, hogy a tudós életének egész munkásságát rászentelje. Ez a monumentum aere perennius. Csak az, a ki ismeri a szétszórt adatok összegyűjtésének minden keserves fáradságát és feldolgozásuk lélekemelő gyönyörűségét, méltányolhatja igazán Hajnik Imre széles mederben megindult, minden eléje tornyosuló akadályt véghetetlen türelemmel és szigorú rendszerességgel legyőző munkásságát. Ebből a szempontból a historikus mindig áhítattal fogja szemlélni Hajnik Imre munkásságának tervszerűségét s az ezzel elért eredmények szilárdságát. A kutatás terén azonban Hajnik alig támaszkodhatott előmunkálatra, az okmányokat jogtörténészeink közül előtte senki sem kereste fel olyan buzgalommal, mint ő, jelentőségüket a tényleges szokások szempontjából senki sem fogta fel olyan határozottan, mint ő. Ennek a körülménynek kétségtelenül része van abban, hogy két legnagyobb conceptiója torso maradt. Kováts Gyula azonban rámutat még egy tényezőre, a mely az első tervek kivitelében Hajnikot megakasztotta. Történetphilosophiai szempontból mindig nagy controversiák állottak fenn : vájjon a fejlődésben az egyetemest kell-e keresni, avagy a specialist. Ez a controversia kihatott a jogtörténeti kutatásra is. Nálunk r86i-ben a jogtörténet terén ez a kérdés az egyetemes szempont javára dőlt el. Az addig egyetemünkön tanított német jogtörténet helyébe az egyetemes európai jogtörténet lépett, Hajnikot is 1872-ben az egyetemes európai és a hazai jogtörténet tanárává nevezték ki. Kováts Gyula azonban nagyon helyesen hangsúlyozza, hogy egyetemes jogtörténet nincs, csak összehasonlító jogtörténetről lehet szó. Á jogi szokások területi elágazódása, a speciálisnak az általánossal szemben érvényesülő túlsúlya a jogfejlődés terén olyan világos, hogy a XVIII. század bölcseleti irányai után Németországban már a XIX. század elején rájöttek az egyetemes jogtörténeti elv alapvető hibájára és azt a germán jogtörténettel helyettesítették. Az egyetemes jogtörténet tanításának meghonosítása nálunk 1861-ben tehát tulajdonképen anachronismus volt. Hajnik az újabb német jogtörténeti kutatás
