Századok – 1917

Történeti irodalom - Kováts Gyula: Hajnik Imre emlékezete. Ism. –y –r 75

TÖRTÉNETI IRODALOM. 75'. Ilyen dr. Városy Gyulának a kalocsai érsekség schematismusában 1885-ben megjelent azon értekezése, a melyben igazolja, hogy II. Paschalis pápának 1110 körül írt és a Corpus iuris canonici nagy gyűjteménybe felvett levele Pál kalocsai érseknek szólt (Schematismus Colocensis 1885. XXX—XXXIV. köt.). Ugyancsak Városy Gyulának van egy másik, a magyar királyi kegyúri jog történetére nagyon fontos értekezése a Verbőczytől annyira feldicsért és mégis félreértett konstanczi kiváltságlevélről s megjelent a Magyar Sión 1896. 15—37. HL A szerző ezt sem ismeri. Nagyon könnyen megszerezhette volna a szerző és ezzel nagyon megkönnyítette volna a maga dolgát, ha ismerte volna Dedek Cr. Lajos ily czímü értékes müvét : »Boncz Ferencz könyve a vallás körüli felségjogokról. Budapest, 1897.« Ezek felhasználásával és még egyes történeti adatok, értekezések figyelmesebb átolvasásával a szerző műve mindenesetre teljesebb és becsesebb lett volna, de így is figyelemreméltó ! Csak még egyet ! Ne használjon a szerző szükségtelenül oly sok idegen szót ! Instituál, derivál, nomizál (!), postulál, ingerentia, stringenter (!) stb. majd minden lapon előfordulnak. Ha gondolkoznék, hogy is mondják azt magyarul, sok szabatos jogi fogalomra tenne szert. Karácsonyi János. Kováts Gyula: Hajnik Imre emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai felett tartott emlékbeszédek. XVII. köt. 8. füz. Budapest, 1916. 8°. 15 1. Tizennégy esztendővel a nagy jogtörténész halála után a Magyar Tudományos Akadémia mult évi márczius 27-iki ülésén Kováts Gyula kegyelettel elevenítette fel Hajnik Imrének, a tudósnak emlékét, mindjárt első szavaival utalva arra, hogy az azóta elmúlt idő »már megmutatta, hogy mennyire pótolhatatlan, a mint ezt nézetem szerint a muló idő mindinkább igazolni fogja«. Jogtörténészeink közt egy sem volt annyira historikus, mint épen Hajnik. Az ő érdeme, hogy a kevés adaton nagy speculatióval felépült jogtörténeti elméleteket revisio alá vette. Éles kritikai érzékkel hamar észrevette, hogy az adatokkal kellőképen meg nem alapozott speculatio a rendszer kedvéért gyakran tévútra siklott és feladatává tette, hogy a tévedéseket a jogtörténeti felfogásból kiirtsa. Emberfeletti az a munka, melyet e czél elérése érdekében végzett. Nagy összefoglaló conceptiókkal indul meg, de munka közben itt is, amott is homályos és tisz-