Századok – 1917

Történeti irodalom - Ploskál-Tempis Rudolf: A magyar királyi kegyúri jog fejlődése és jellege. Ism. Karácsonyi János 74

74 TÖRTÉNETI IRODALOM. 74'. ezen specifikus magyar intézménynyel, a melyről a külföldi diplomatika eddig nagyon keveset tudott. Kívánatos volna, ha tanulmányát bővítve és részletesebben kidolgozva magyar nyelven is közrebocsátaná. Áldásy Antal. Ploskál-Tempis Rudolf : A magyar királyi kegyúri jog fejlődése és jellege. Vizsgálódások a jogtörténet, közjog és egyházi jog szempontjából. Budapest, 1916. Franklin. 8° 112 1. A magyar királyi kegyúri jog múltjára vonatkozó, nagyarányú, főkép Fraknói Vilmostól, Kollányi Ferencztől és másoktól végzett kutatásoknak eredménye, hogy jogászaink kezdik világosabban látni e nevezetes, nagyhatású jog fejlődését, természetét s kezdik igazságosabban megítélni annak gyakorlati alkalmazását is. Elmúlt Kollár Ádámnak és követőinek egyoldalú, csak az állami mindenhatóságot erőszakoló s ennélfogva sokszor fonák előadása. Tudatára ébredtek jogászaink is annak, hogy a tudománynak felül kell emelkednie az érdekeltek érdekein s csak az igazságot kell keresnie a királyi kegyúri jog eredetének, fejlődésének ismertetésében is. E mű szerzője is szakít a magyar királyi kegyúri jognak Szent István állítólagos apostoli követségéből való származtatásával, sőt szakít azzal az állítással is, hogy a magyar királyi kegyúri jog mindjárt kezdetben általános, Magyarország összes egyházaira kiterjedő volt. Felismeri, hogy a magyar királyi kegyúri jog is tulajdonkép a »saját-egyház«-jogából csírázott ki és így bár tán kissé módosítva mégis német hatásra keletkezett. Országos kegyúri joggá tulaj donkép csak a szent korona elméletének megalakulásakor, tehát a XIV. század közepén lett és teljes kifejlődése csak 1417-ben Zsigmond királynak a konstanczi zsinaton való részvétele idején következett be. Helyesen ismeri fel, hogy II. József intézkedései már nem a magyar király kegyúri jogából, hanem az állami mindenhatóság és a korlátlan uralkodói önkény gondolatköréből fakadtak s így a magyar királyi kegyúri jognak megölői, nem pedig bizonyítékai. Mint e rövid ismertetésből látható, a szerző nagyon jó úton indul s reményt nyújt, hogy a magyar jogtörténetnek kiváló művelője lesz. Ismeri a régi és új kútfőket, sőt, úgy látszik, a tárgyalt jog újkori fejlődésére nézve levéltári kutatásokat is végzett. Sajnáljuk azonban, hogy egy pár fontos értekezés mégis «Ikerülte figyelmét.