Századok – 1917

Történeti irodalom - Eckhart; Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Ism. Áldásy Antal 68

70 TÖRTÉNETI IRODALOM. 70'. a bennök kifejezett tényhez. így keletkeznek a carta-k, cartula-k. Ezek szerkezete bizonyos schemában nyilvánul meg és nem ritkán csak a pecsét mutatja, hogy királyi oklevéllel van dolgunk. Királyi és magánoklevelek között Magyarországon a XII. század végéig nem lehet különbséget tenni, magánjogügyletekről ez időpontig nem állítanak ki okleveleket, a biztosítást a birtokban a király adja meg, a kihez az illető fordul. A hiteles helyek keletkezése előtti időben az oklevél nélkül létrejött jogi ténykedéseknek a tanukon kívül egy külön intéz-mény, a pristaldusi intézmény adott biztosítékot. Eckhart röviden ismerteti ennek az intézménynek működését és hivatalos functióit. A pristaldus az oklevélnélküliség idejében az a személy, a ki az általa végrehajtott, vagy jelenlétében létrejött jogügyről tanúbizonyságot tett. Az intézmény elhanyatlása az írásbeliség terjedésével áll be, a midőn az oklevél mindjobban érvényesülni kezd a bizonyításban, s a midőn a tanuk helyére az oklevéllel való bizonyítás lép. Az írásbeliség elterjedése és fejlődése hozza magával azt, hogy a káptalanok és egyéb egyházi testületek a bennük lakó tekintélynél fogva mindinkább abba a helyzetbe jutnak, hogy pecsétjükkel nagyobb nyomatékot adhattak a bizonyító eljárásban. A XIII. század közepéig lassankint kifejlődik a káptalanok és conventek bizonyítási joga, vagyis az a szokás, hogy oly esetekben, a midőn jogügyekben bizonyító eszközökre volt szükség, ezek megszerzése czéljából a felek hozzájuk fordultak. Ettől az időtől kezdve beszélhetünk hiteles helyekről. Ezzel a kialakulással foglalkozik Eckhart tanulmányának második fejezete. A harmadik fejezetben szerző a hiteles helyek kiállította oklevelek bizonyító erejéről szól. Az általuk kiállított oklevelek kezdetben csak bizonyító erejű oklevelek voltak, a jogügyiét végrehajtásában az oklevélnek semmi szerepe nem volt. Szerző itt fejtegeti a hitelesség kifejlődését. Utal arra, hogy az oklevélkiállító helyek között különbséget kell tennünk. A conventek egyike-másika nagyobb tekintélylyel bírván, az az általuk kiállított okleveleknél is kifejezésre jut. A székes- és társaskáptalanok mint tekintélyes testületek kivétel nélkül állítottak ki hiteles okleveleket. A conventek a XIII. és a XIV. század első felében, a mennyiben pecséttel bírtak, igénybe vették a maguk részére azt a jogot, hogy idegen ügyekben hiteles okleveleket adjanak ki. Azonban már a XIV. században a conventekre nézve különbséget kezdenek tenni. Nem mindegyikének ítélik meg a hitelességei. Nagy Lajos 1351-ben rendezi a kérdést, kimondván, hogy a kisebb conventek pecsétei hitelességre igényt nem tarthatnak. A hiteles helyek rendezésével, illetve pecséteik megállapításával