Századok – 1917

Történeti irodalom - Eckhart; Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Ism. Áldásy Antal 68

TÖRTÉNETI IRODALOM. 71'. azok oklevelei is teljes bizonyító erejűekké váltak. Lassankint kialakul a magyar jogélet azon felfogása, hogy csak az a pecsét tekinthető authentikusnak, a mely általánosságban ismert, ezért kellett a kisebb conventeknek lemondani a hitelességről, miután pecséteik nem voltak általánosan ismertek. Ez utóbbi tekintetben szerző érdekesen fejtegeti, hogy a XIV. század elején a sigillum authenticum fogalma még nem volt teljesen tisztázva és hogy az egyházi törvényszék előtt nagyobb volt azoknak száma, a melyeknek pecsétjét hitelesnek ismerték el, mint a világi törvényszék előtt. A IV. fejezetben szerző a hiteles helyek szerepét a törvénykezésben tárgyalja. E téren, a törvénykezés terén a hiteles helyek rendkívül fontos szerepet játszottak és idővel az igazságügy minden egyes szakában feltaláljuk a hiteles helyek közreműködését kezdve a citatiótól az ítélet végrehajtásáig. Ez a szerep egy hosszas kifejlődés eredménye. Kezdődik a locus credibilis hitelességi szerepe azzal, hogy magánszemélyek fordulnak hozzá, hogy jogügyeikben oklevelet állítson ki. Később a királyi hatalom vette őket igénybe a bizonyítás czéljából. E czélt szolgálták volt régebben a pristaldusok, a kiknek helyébe idővel — megszűnvén ezeknek hivatásos jellege — a homo regius, illetve homo palatinalis Erdélyben a homo voyvodae lépett. Ezzel kapcsolatosan tárgyalj a szerző a homo regius szerepét, valamint a hiteles eljárás lefolyását, a mely a mandatum kiadásával vette kezdetét és ismerteti a homo regius és a káptalani kiküldött közbenjöttével lefolytatott jogi eljárást. Az V. fejezet a királyi hatalom viszonyát a hiteles helyekhez tárgyalja. A királyt illeti meg a későbbi időkben legalább a conventekre nézve a hitelesség adományozásának joga, melyet a király eleintén korlátozott. A király joga volt a hiteles pecsét adományozása. Ehhez a pecséthez a hiteles hely szigorúan ragaszkodott és csak különös okokból változtatott rajta. A változtatás a XIV. századtól kezdve mindig királyi intézkedés alapján történt, a mi aztán magával vonta ép úgy mint az új királyi pecsét használatba vétele a királya okleveleknél, а hiteles helyek okleveleinek újabb megerősítését, a mi rendszerint a transsumálás formájában történt. A hiteles pecsét birtoka ruházta fel az illető helyet a hitelesség jellegével. Ennek birtokában vált a communis iustitia védőjévé. Communi iustitia mediante állíttatnak ki az oklevelek főleg akkor, ha a hiteles hely előtt megtörtént jogtalanság ellen emeltetett óvás. Oklevél kiállítása pecsétje alatt a hiteles helynek nemcsak joga, hanem kötelessége is volt. Ennélfogva ügyelni kellett arra, hogy előtte törvénytelen vallomás ne tétessék, kötelezve volt a király és a legfőbb bírák mandatumait végrehajtani