Századok – 1917

Történeti irodalom - Eckhart; Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Ism. Áldásy Antal 68

TÖRTÉNETI IRODALOM. 69'. kori királyi okleveleink szövegezésére gyakorolt. A Történelmi Szemle 1913. évfolyamában a diplomatikai kritika kérdéseivel foglalkozott a hazai okleveles anyag szempontjából s a jelen tanulmányának eredményeit is összefoglalóan ismertette folyóiratunk hasábjain. Első két értekezése közül az első is oly kérdést tárgyal; a mely a hazai oklevéltani irodalmon kívül a külföldre is értékkel bír és ez még fokozottabb mértékben áll jelen tanulmányára, amelyben a hiteles helyeknek a külföldi diplomatikában ismeretlen tevékenységét az oklevelek kiadása körül ismerteti. Tanulmánya tíz fejezetre oszlik. Kiindul a hiteles helyek keletkezése előtti időnek ismertetéséből, a mely korból — a XII. század közepe előtti korból — az oklevelek csak gyér számban maradtak reánk. Ennek magyarázatát rendesen a közviszonyok alakulásában, a tatárjárásban, a nagyok viszálykodásában, a török hódítás okozta pusztításokban stb. szokás keresni. Eckhart még egy körülményben látja a magyarázatát az oklevelek gyér számának, abban, hogy ebben az időben általában nagyon csekély számban, jóformán egyáltalában nem állítottak ki okleveleket. Ez nemcsak Magyarországra áll, hanem a külföldre is, így főleg a X. és XI. századot illetőleg a német-római birodalom délkeleti részeire, a mai Bajorország és Ausztriára, a melyekre nézve ez a kor az oklevélnélküliség vagyis a libri traditionum kora. Magyarország e részeken jön érintkezésbe a nyugati műveltséggel s minthogy ott az oklevél jóformán ismeretlen, az marad Magyarországon is. Maga a magyar király is ritkán állít ki ebben az időben oklevelet, királyi donatiók történnek egyházak részére, a nélkül, hogy írásba foglaltattak volna. Mi természetesebb, mint hogy a magánosok még ritkábban állítottak ki okleveleket. Csakis későbben kezdődik az adományozás írásba foglalása, a midőn a nyugati részeken, első sorban az egyház, felismerik az oklevél jelentőségét a birtokkérdésekben, s a midőn ennek hatása alatt nálunk is kezdenek súlyt helyezni a megtörtént adományozások stb. írásba foglalására. Létrejönnek az ú. n. conscriptiók, a midőn is az idők folyamán szerzett birtokok biztosítása czéljából utólag kiállított királyi okleveleket igyekeztek megszerezni. A királyi hatalom és tekintély erősbödésével együttjár a király által kiállított oklevelek becsének növekedése is, a mi aztán arra vezet, hogy az egyháziak súlyt helyeznek arra, hogy a hívők által tett adományozások a király pecsétje alatt erősíttessenek meg, a mi annál is inkább érthető, mert másfajtájú okleveleket nem ismertek. Az így keletkezett királyi oklevelek voltaképen csak magánjogi ügyletekre vonatkoztak és nemcsak a szerzemény biztosítását czélozták, hanem a király hozzájárulását is magukban foglalták