Századok – 1917
Történeti irodalom - Áldásy Antal: Zsigmond császár koronázása és a német zsidóság megadóztatása. Ism. P. 65
TÖRTÉNETI IRODALOM. 67 velük tárgyalni. Tényleg addig ilyen adó szokásban nem volt, de nem volt szokásban az sem, hogy a császár a zsidók küldötteit magához hívja tanácskozásra. Érthető, ha a praecedensül szolgálható adót úgy a zsidók, mint a közvetve érintett városok és fejedelmek is ellenszenvvel fogadták, sőt ez utóbbiak intézkedéseket tettek ellene. Emiek daczára a meghívásnak a zsidó községek küldöttek útján jórészben eleget tettek. A tanácskozás lefolyásáról nincs értesülésünk, eredményéről azonban egy jegyzék értesít bennünket, a mely felsorolja, hogy mely városok, illetve területek zsidói képviseltették magukat, mily összegben állapodott meg a császár az egyes zsidó községekkel koronázási adó fejében. Február 24-re a tanácskozás befejeződött, ekkor keltek Zsigmond nyugtái, melyekben megerősíti azon zsidó községek kiváltságait, melyek az adót, illetve ajándékot megfizették. Voltak azonban, a kikkel a megegyezés nem jött létre, ismét mások, a kik az értekezleten meg sem jelentek. Ezekre vonatkozólag elmondja a szerző a császár különös intézkedéseit. A még be nem fizetett adó behajtásával Zsigmond 1434 április 23-án kelt oklevelével Weinsbergi Konrád birodalmi örökös főkamarást bízta meg. Ez mindenfelé szétküldötte megbízottait levelekkel magukhoz a zsidókhoz és az urakhoz, a kiknek területén azok laktak. A megbízólevelekből következtethetünk az adó nagyságára ; a kiküldöttek utasítva vannak, hogy minden második, ha ez lehetetlen, harmadik, illetve negyedik pfenniget szedjék be adóban a zsidóktól, de hogy a vagyonból-e, vagy a jövedelemből, a megbízólevélből pontosan meg nem állapítható. Utóbbi esetben az adó igen súlyos lenne, az egész vagyonnak 50—25 perczentjét tette volna ki. A végeredményt tekintve, úgy hiszszük, hogy itt inkább jövedelmi adóval állunk szemben. Az adóbehajtás végeztével Weinsbergi Konrád 1435 januárjában számot adott eljárásáról Zsigmondnak Pozsonyban. Részint ebből a számadásból, részint egyéb, okleveles adatokból meglehetősen világos és teljes képet nyerünk az adóbehajtás lefolyásáról. Erről az adóbehajtásról, egyes részleteiről is, a munka bőven tájékoztat bennünket, s e részletek közül egyik-másik — mint a frankfurti zsidók adójának behajtásáról szóló rész — igen tanulságos a korszak egész jellemzésére, itt azonban, sajnos, nem térhetünk ki reájuk. Az egész könyvnek ez a fejezet a magva s tán a legértékesebb része, valamint a következő, a mely Weinsbergi Konrád 1435 január i., a baseli, 1434 február 2-i, végül egy 1438-ban készült utólagos jegyzék adatai alapján az adózás összjövedelmét állapítja meg. Ha ez összegből a szintén pontosan összeállított kiadásokat leszámítjuk, tiszta végeredményül 34.453 és háromnegyed forintot vehetünk. Bizonyosnak tekinthetjük, hogy ez a mennyi-5*
