Századok – 1917

Történeti irodalom - Szigyártó Gábor: Szózat az erdélyrészi magyarok és szászok ügyében. Ism. Dékáni Kálmán 612

<614 TÖRTÉNETI IRODALOM. zőnek erejét. A táblázatok egy része itt is a történelmi fejlődést mutatja, mert 1720 óta veszi fel az összehasonlítást, a hol lehet megyénként, a hol pedig a régi adatok hiányzanak, a három nép összes számszaporodása szerint. Kimutatja, hogy a városoknak milyen nagy assimiláló ereje van és pedig mindig a kulturáltabb, tehát a magyar és a szász nép javára. A mi a kulturális viszonyokat illeti, a szászság van legelői és messze a legutolsó az oláh elem, akár a megyék, akár a városok szerint tekintjük az összehasonlítást. Itt nem elégszik meg az egyszerű számokból kihozott fejtegetésekkel, hanem a kultura és társadalmi viszonyok megismertetésére összehasonlításokat tesz a magyar, szász és oláh nép körében az iskolák, könyvtárak, múzeumok, színészet, sajtó helyzetével, lefesti a három-, illetve a székelvlyel együtt négyféle falut s valamennyinek társadalmát. Ezek után nemzetgazdasági tanulmánya feladatához fog és a legelő és erdőközösségek hanyatlásának vázolása után mintául a szászság közgazdasági politikáját állítja elénk, mely a naszódvidéki s általában a községi ingatlanok, magánbirtokok okszerű és czéltudatos kezelésével a magyarságot messze túlhaladó eredményeket tud felmutatni. Tanúlságosan foglalkozik a birtokmegoszlás kérdésével, hol az oláhság térfoglalása hova-tovább mind nagyobb. Állattenyésztésünk is alatta áll a szászságénak s a mi a bankpolitikát illeti, az oláhságénál is önzőbb és oktalanabb. Pedig itt az állam keze és segítése sem hiányzik ; épen úgy, mint a kereskedelem s az ipar felsegítésénél ; de állampolitikánk sehol sem mondott akkora csődöt, mint az erdélyrészi közlekedési viszonyok szinte czéltudatosan hibás és oktalan elhanyagolásában. Nagy éleslátással és sok hozzáértéssel tárja fel Szigyártó azokat a hibákat, miket e téren elkövettek. A vázoltak elolvasásával szomorú lehangoltsággal állapíthatjuk meg, hogy az erdélyrészi magyarságért még mennyi tennivalónk van, nemcsak annak megerősítésére, hanem ha még nem késő, megmentésére. A társadalom és az állam régóta észrevették ezt és történtek is kísérletek egyletek felállítására, állami intézmények működésbe hozása által a czél érdekében, de míg a társadalom maga nem elég erős, jól szervezett és czéltudatos ebben a tekintetben, az állami ténykedés sem érte el sok helyütt czélját ; a telepítések, a közigazgatás, az ipari, földmívelési, kereskedelmi kirendeltségek még sok és nagy munka előtt állanak, hogy feladatukat megoldják. Szerző ezek után elmondja azokat a teendőket, melyek' az erdélyrészi magyarság s vele együtt a szászság megmentése és erősítése czéljából véleménye szerint szükségesek. Szól a sociális kérdésekről, a nemzetiségi kór gyógyításáról, a városfejlesz-