Századok – 1917

Történeti irodalom - Le Bon; Gustave: Enseignements psychologiques de la guerre européenne. Ism. –ó –ő 615

<615 TÖRTÉNETI IRODALOM. tés, a falu irányítása, a közgazdasági állapotok javítása czéljából közgazdasági egyetem felállítása kérdéséről stb., hogy megszűnjenek mindazok a bajok, a melyeknek tovább való megtűrése veszélyezteti az erdélyrészi magyarságnak nemcsak most még meglevő fölényét a szászsággal együtt az oláhság felett, hanem vitássá teszi megmaradását s ez országrésznek magának is egész jövőjét. »... Szeretnénk az angyalok nyelvén az emberek szívéhez szólani — mondja Szigyártó munkájában — két népnek érdekében : magyar fajunk szeretetétől áthatva, de az erdélyi szászok értékének felismerésével és megbecsülésével . . .« Magvas, alapos tanulmányát bár olvasnák el minél többen az erdélyi magyarok, hogy felismerjék saját gyengeségüket, olvasnák el mindazok, kiket ennek a szép országrésznek múltja, jelenje érdekel, hogy lássák szomorú helyzetét, de olvasnák el politikusaink is, hogy ismerjék meg, mily sok és fontos feladat vár reájuk Erdélyben. Dr. Dékáni Kálmán. Gustave Le Bon: Enseignements psychologiques de la guerre européenne. Bibliothèque de Philosophie scientifique. Paris. E. Flammarion. 1916. 8-ad r. 364 1. Mióta a most folyó nagy háború kitört, ellenségeink fáradhatatlan buzgalommal hirdetnek néhány olyan tételt, a melyet mint megdönthetetlen sarkigazságot tekintenek s jó ideig nem is hallottunk egyebet az entente íróitól, mint ezen tételek ismétlését. A legtöbbet emlegetett volt köztük az, hogy a háború a német császár személyes műve és az ő akaratának közvetlen kifolyása. Ennek az igen felkapott állításnak már csak variálása volt Wilson tanítása, a mely merev válaszfalat vont a császár és népe között, kiknek elseje szerinte a háború, másodika a béke fanatikus híve, a miből következik, hogy igazi béke csak akkor lehet, ha a német néppel kötik meg azt, nem pedig a császárral. Bizonyára mindig érdemes lett volna a fáradságra kellő alapossággal venni kritika alá ellenfeleinknek ezt a még most is kitartóan hangoztatott vádját és nem is lett volna nehéz megtalálni czáfolatát, ha nem is a háborút megelőző és előttünk többékevésbbé ismeretlen diplomatiai tárgyalások anyagában, hanem maguknak a háborúban álló népeknek már jól ismert múltjában. Mert hiába, a történelem még ma is az élet mestere és ezt a régi tanítást talán még sohasem lehetett kétségtelenebbül beigazolni, mint az európai háború előzményeinek tárgyalásakor. A központi hatalmak történetírói nem vettek maguknak nagyobb fáradságot, hogy az ententenek a német császár háborús vágyát hirdető