Századok – 1917

Történeti irodalom - Biró Venczel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése 1542–1690. Ism. Lukinich Imre 603

<607 TÖRTÉNETI IRODALOM. denburgi Katalinról, ismeretes, hogy I. Rákóczy György megválasztatásának és elismertetésének magyarországi származása volt legnagyobb akadálya. Bethlen István is azt hányta szemére 1636-ban, hogy erdélyiek helyett magyarországiakat alkalmazott a végvárakban tisztekül, pedig Erdélyben is vannak arra való emberek. A bujdosók korát, valamint Thököly Imre fejedelemségét nem említve, csak II. Rákóczi Ferencz fejedelemségére utalunk, melyet voltaképen maguk a bizalmatlan és szűkkeblű erdélyi rendek buktattak meg. A conservativ és merőben transsilvanus Cserei Mihály szerint »Erdélynek mindenkor Magyarországból magyar fiáktól történt veszedelme . . . Soha nem akart Erdély találni a maga dolgainak folytatására maga fiaiból capax személyeket, örökké a magyarországi vertumnusi természetű fiakot admirálta, azokat amplectálta, nevelte, gazdagította, úrrá tette s im bizony a szájában is szegény hazánknak s mindnyájunknak az íze ; azért vésztők el mind a fejedelemséget mind a szabadságot.« , Megérdemli figyelmünket egyébiránt az az összefüggés is, mely a transsilvanismus és a központi hatalom közt fennállott. Minél erősebb ugyanis a fejedelemség anyagi erőforrásaival csaknem korlátlanul rendelkező központi hatalom és a fejedelem egyénisége, a transsilvanismus, mely separatisticus törekvésekkel azonos, annál kevésbbé tud érvényesülni. Az egyesítés eszméje tényleg csak Báthory István, Bethlen Gábor és I. Rákóczy György uralkodása alatt merül fel, később szóba is alig kerül. Okát ennek Erdély alkotmányában kereshetjük. Erdély alkotmányos állam volt, a mennyiben a választott fejedelmet alkotmányos formák (választási feltételek, fejedelmi tanács, a három nemzet követeiből alakult országgyűlés) kötötték, de a formákon belül tulaj donképen a fejedelem akarata érvényesült, ha kellett, akár az ellenőrző tényezők figyelembevétele nélkül is. Inkább személyes uralomról lehetne beszélnünk, mely nem jelent ugyan absolutismust, de közel áll ahhoz. Magyarországban a Habsburg-ház trónralépte közjogilag is új korszakot : a rendi alkotmány és a merev absolutismusra való törekvés küzdelmének korszakát jelzi. Erdélyben ellenben, némi zökkenésektől eltekintve, a középkori rendi alkotmány hagyományaival együtt továbbra is érvényben marad. 1653-ig kizárólag Verbőczy Hármaskönyve szolgál törvénykönyvül Erdély jogéletében, ezt tartják jogrendünk főalapjának és kötelező erővel bíró jogi kútfőnek, melyet még a Diploma Leopoldianum (3. §.) is a fejedelemség törvényei közé soroz. Az Approbatae, I. Apaffy Mihály uralkodásától fogva a Compilatae Constitutiones, vagyis az 1540 óta alkotott törvények kétrendbeli codificatiói, inkább