Századok – 1917

Történeti irodalom - Biró Venczel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése 1542–1690. Ism. Lukinich Imre 603

<606 TÖRTÉNETI IRODALOM. resztül vinni. A mult tapasztalatai eddig legalább arról győzték meg őket, hogy Magyarország egységesítését a Habsburg-ház megvalósítani nem tudja, hogy erejének concentrálása a sok ellentétes irányú politikai, nemzetiségi és felekezeti törekvés miatt lehetetlen, jóllehet a keleti bonyodalmakkal lekötött török birodalom közismert hanyatlása a XVII. században aránytalanul kevesebb áldozattal tette volna lehetővé az egész ország területi egységének helyreállítását, mint arra Bethlen Gábor a bécsi udvar figyelmét fel is hívta. A Habsburg-ház tehetetlenségének beigazolódása szolgált ösztönül arra, hogy az egységesítést maguk az erdélyi fejedelmek kíséreljék meg ; a megvalósítás módjára vonatkozólag a Báthory Istvántól felvetett keleteurópai koaliczió terve szolgált alapul, melyet Bethlen Gábor uralkodása utolsó éveiben teljesen magaévá tett s melyen I. Rákóczy György csak annyiban változtatott, hogy abból a Habsburg-házat kizárni nem akarta, de annak is épen olyan szerepet kívánt adni, minőt Erdélynek a paritas elve alapján. Az erdélyi fejedelmek lengyel királysági törekvései János Zsigmondtól, főleg azonban Báthory Istvántól kezdve II. Rákóczi Györgyig, nem tekinthetők pusztán hatalmi törekvéseknek ; az indító okok között végső elemzésben mindig megtaláljuk Magyarország területi egyesítésének eszméjét. A nagyszabású politikai tervek a széthúzó törekvések miatt, mint ismeretes, megvalósíthatók nem voltak ugyan, de mint tervek magukban véve is nagyjelentőségűek. így lett Erdély a történelmi folytonosság elvének fenntartója, mely nem engedte feledésbe menni az összetartozás s az egységes magyar állameszme tudatát. Ez a tény annál figyelemreméltóbb, mert ugyanekkor az erdélyi közfelfogásban mindinkább erősbödő ellentétes irányú áramlat észlelhető, az ú. n. transsilvanismus, melynek lényege, hogy Erdély az erdélyi magyarságé. Ezen elv, mely az erdélyi magyar faj fennsőbbségét voit hivatva kidomborítani, a rendi érdekek szolgálatában állott és az alkotmány értelmében tulaj -donképen az erdélyi magyar nemesi osztályra vonatkozott, mely Erdély közéletében eddig is döntő szerepet vivén, a jövőre nézve is igényt tartott a közéleti téren való kizárólagos szereplésre és ebből következőleg az érdekeiket fenyegetni látszó idegen befolyások érvényesülésének meggátlására vagy legalább korlátozására. Az erdélyi közfelfogás hovatovább Magyarországot is idegen országnak tekintette, mely ellen ép úgy kell védekeznie, mint bármely más idegen állam ellen. Ezért nem tudott megszilárdulni Rákóczy Zsigmond fejedelemsége s ezért maradt közönyös Erdély rendeinek s törvényhatóságainak többsége a Forgács és Homonnai-féle vállalkozások iránt. Nem szólva Bran-