Századok – 1917

Történeti irodalom - Biró Venczel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése 1542–1690. Ism. Lukinich Imre 603

<604 TÖRTÉNETI IRODALOM. Megalakulásakor Európa vallási, társadalmi és politikai forradalmak korát élte. A reformatio terjedése, mely oka lesz a nemzeti államok, de egyúttal vallási alapokon nyugvó nemzetközi szövetkezések kialakulásának, a nemzetgazdasági érdekek előtérbe nyomulása, — a felfedezések első nagy következménye — mely államiakká tette az eddig egyes testületek birtokában lévő ipart és kereskedelmet, rövid idő alatt megváltoztatja és új irányba tereli Európa politikai felfogását. Jelszóvá lesz »az állam érdeke«, ez a középkorban ismeretlen fogalom, mely megteremti a liliomok és a félhold szövetségét a »római szent birodalom« koronájának örökösei ellen, a kik pedig a kath. hitegységet megbontással fenyegető új tanok elnyomásán fáradoznak. Az újkor szelleme, mely el tud képzelni általánosabb, heterogen elemekből álló szövetkezést vallási érdekek és eszmék szolgálata nélkül, gyakran azok ellenére is, itt nyilvánul a legjellegzetesebben. Az európai egyensúlynak biztosítása — mely ismét újkori fogalom — a Habsburgok hatalmi törekvéseivel szemben, mely kétszáz éven át egy táborba sorakoztatta a különböző felfogású, világnézetű és műveltségű államokat, valóban nem hiúsulhatott meg pusztán a vallás kérdése miatt. A lelkiismereti szabadság kérdése oka lehetett háborúknak, de tartós nemzetközi szövetkezések alapjául most már nem szolgálhatott. A Habsburgok hatalmi túlsúlya ellen s az európai egyensúly biztosítására irányuló küzdelmek szoros összefüggésben vannak Erdély történetévél. Erdély e küzdelmek révén jut a Habsburg-ellenes európai hatalmak érdekkörébe, melyhez annál inkább kellett csatlakoznia, mert a Habsburgok hatalmi törekvései nemzeti fejedelemséggé való alakulása óta — Magyarország egységesítése czímén — leplezetlenül Erdély bekebelezésére irányultak. Jellemző, hogy a porta és a bécsi udvar közt a XVI. században folyt alkudozásoknak tárgyát mindig az erdélyi fejedelmek rovására való terjeszkedés képezte, a bécsi udvar azon felfogása alapján, hogy Erdély a porta tulajdona, fejedelme pedig a szultán közvetlen hűbérese. A nyugati hatalmak és Erdély érdekeinek azonossága lett alapja a XVII. század első tizedeitől kezdve a fejedelemség nyugati politikájának, melynek viszont ismeretes következményei a Magyarország politikai és lelkiismereti szabadságának biztosításáért csaknem félszázadon át folytatott küzdelmek, melyek legalább elvileg eredményesek voltak. A bécsi béke s annak újabb megerősítései r a nikolsburgi és linczi békekötések, Erdélyre a területváltozásokon kívül egyéb jelentőséggel alig bírtak — mert Erdély önállóságának elismertetése merő formalitás volt —, Magyarország történetében azonban korszakot jelölnek. »Bocskai bécsi békéje és az abban foglalt kiegyezés a dynastiával alkotja Magyarország